Ember a vízben

Történetek emberekről, akik mindannyian érdemesek arra, hogy megmentsük őket. A blogot az élet írja, de csak rajtunk múlik, hogy eljutunk-e a happy endig. Küldd el te is a saját történetedet, hogy segíthessünk! emberavizben@gmail.com

Segítsd Te is Őket!


Facebook Box

Írd meg a történeted!

Friss hozzászólások

Címkék

Áram nélkül a számítógép sem megy

2011.03.10. 08:00 emberavizben

Az "ember a vízben" eddigi működése folyamán, kezd körvonalazódni, hogyha bajba jutsz, akkor esélyesen először az áramszolgáltató kapcsolja rád a villanyt. Ez azért is durva, mert számos esetben a megoldáshoz vezető lépéseket is blokkolhatja egy ilyen embertelen döntés. Levélírónk szerencsés volt, mert segélykérését meghallotta egy éppen "arrajáró" bloggerközössség, de mi van azokkal akiket nem segítenek ki a kézműves blogok, vagy a gasztro bloggerek?...
 

A mi sztorink egyáltalán nem szokatlan, inkább a bennünket körülvevő összefogás az, ami miatt különleges.

Egyszerű, hétköznapi család a miénk : apa, anya, négy gyerkőc, 2, 8,9,11 évesek. Apa közalkalmazotti fizetéséből, anya GYES-éből és a családi pótlékból szorong 3 felnőtt és négy gyerkőc. Igen, igen, 3 felnőtt, mert velünk lakik az anyai nagymamám is, aki az elmúlt 11 évben nem érzett indíttatást arra, hogy besegítsen a rezsibe.

Akinek akár egy gyermeke is van, az tudja jól, nincs olyan hónap, hogy ne lenne valamilyen rendkívüli kiadás. Ahol több gyerek is van, ott sokszor egy cipővásárlás is nehézségekbe ütközik a hónap közepén. A téli hónapok rendkívül nehezek, gázzal és árammal próbáljuk felfűteni a toldozott foldozott házat, jobb megoldás híján.
 
Ha minden téli hónapban minden egyes számlát és hiteltörlesztést befizetnénk, ennivalóra és egyebekre már nem maradna. A gyerekek havi átlagos gyógyszertári költsége kb. 20 ezer Ft. Ha mindenkin végig megy valami kórság el is buktuk a konyhapénzt. Amennyiben ez 2-3 egymást követő hónapban megtörténik, úgy összeszaporodik a közüzemi számlás tartozás, hogy képtelenség kifizetni, és előbb vagy utóbb számítani lehet rá, hogy kikapcsolnak valamit.

Így maradtunk áram, fűtés, világítás és fény nélkül. Itt akár legyinthetnénk is, mondván nagyanyáinknál sem vezetéken jött a petróleum, még is túlélték valahogy. Igen ám, csak az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi már nem vagyunk olyan szívósak és ellenállóak, mint őseink.

A nagyobbik fiam, asztmás és poratka allergiás, számára a nem takarítás egyenlő a szenvedéssel. Egy hétig nem porszívóztam,- ennyi idő alatt tudtuk visszakapcsolni az áramot- aminek az lett az eredménye, hogy szegénynek rohama lett. Aki nem tudná ez milyen, képzeljen el hogy az arca, rajta minden nyílással együtt hatalmasra dagad, levegő se ki, se be. Leginkább úgy tudnám szemléltetni, végy egy nagy levegőt, telítsd meg a tüdődet, majd próbáld ezt egy szívószálon keresztül kipréselni, és csináld ezt egy percen keresztül, azzal a tudattal, hogy az orrodon sem vehetsz levegőt. Rettenetesen ijesztő és fájdalmas. A pici lányom megfázott a fűtetlen szobában, az orra eldugult és porszívó híján nem tudtam segíteni rajta.


Szóval a mai embernek áram nélkül maradni, felér egy kínzással. Végigjártuk a szolgáltatót, önkormányzatot, gyermekjólléti hivatalt, munkáltatót, senki sem tudott egy "sajnáljuk"-on kívül többet adni.

Teljesen megzuhantunk, és fogalmunk sem volt róla, mi lesz velünk. Tudtuk, hogy önmagunkon kívül senkire sem számíthatunk. Küldtem egy sms-t a barátnőmnek, hogy nem tűntünk el csak áram nélkül a számítógép sem működik.

És itt jött a fordulat, amire álmomban sem gondoltam volna. A barátnőm leírta a helyzetünket a blogjában, és kérte az állandó olvasóit, segítsenek nekünk azzal, hogy megvásárolják tőlem a kézműves holmijaimat.

Sorban egymás után jöttek a felajánlások, mások is leírták a blogjaikon, hogy jártunk, és rövid idő alatt, láncreakcióként, nemzetközivé váló jótékonysági árverés sorozatok kezdődtek.

Csodálatos hogy micsoda energiákat mozgat meg egy közösségi összetartás! Nagyon hálás vagyok ezeknek az embereknek! Legtöbbjüket még csak nem is ismerem, mégis úgy érezték, tenni akarnak valamit. Megosztották velünk az idejüket, azzal hogy cikkeztek rólunk, a pénzüket, az árverésekre felajánlott saját készítésű termékeiket. Egyszóval, gondoskodtak rólunk, és ez gyönyörű. Rövid idő alatt összegyűlt annyi pénz, hogy visszaköttethettük a villanyt, kaptunk adományokat, ételt, kölcsönbe egy kályhát, gyertyát, édességet, volt, aki meglátogatott minket, és olyan is volt, aki meghívott magához egy délutánra, hogy átmelegedhessünk.
 
Csodálatos emberekkel hozott össze a sors, ennek a szerencsétlen helyzetnek köszönhetően. Bízom benne, hogy hamarosan itt a tavasz, és nem kell már annyit fűteni és világítani, a napfény megoldja helyettünk :) .

Bízom a teremtőmben, tudom, hogy mindig hoz megoldást, és remélem mihamarabb megerősödünk, hogy legközelebb már mi segíthessünk másoknak. Hálás vagyok a gondoskodásért, egy jó szóért, a segítő kezekért, mert itt bizony egy egész blog közösség mozdult meg értünk.

Köszönettel tartozom Lidérckének , aki nem sajnálva időt és energiát, megszervezte a segély programot: http://oltogeto.blogspot.com/

Kimondhatatlanul hálás vagyok mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy kijussunk a gödörből, nem tudok mindenkit név szerint megnevezni, de Lidércke blogjában nyomon követhető azoknak az aukcióknak az alakulása, ahonnan a segítség érkezett.

Köszönöm, sosem fogom elfelejteni!
Timi.

 

Nem tudom mi lenne az igazi megoldás, de innen üzenem az illetékeseknek, hogy nem ártana elgondolkodni mielőtt kikapcsolgatják a különböző órákat.

1 komment

Címkék: közösség pozitív tartozás karitatív

A bejegyzés trackback címe:

https://emberavizben.blog.hu/api/trackback/id/tr892726577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mankka 2013.07.24. 13:38:53

Én teljesen átérzem. Nekünk 8 hónapja nincsen áramunk :( egyedül nevelem a kisfiamat, tudom, ilyenkor milyen nehéz. Annak viszont örülök, hogy ilyen csodálatosan megoldódott a helyzetetek :) Én is hiszem, hogy egyszer talán nekem is lesz egy jó tündérem, vagy sikerül egy normális albérletet találnom.