Ember a vízben

Történetek emberekről, akik mindannyian érdemesek arra, hogy megmentsük őket. A blogot az élet írja, de csak rajtunk múlik, hogy eljutunk-e a happy endig. Küldd el te is a saját történetedet, hogy segíthessünk! emberavizben@gmail.com

Segítsd Te is Őket!


Facebook Box

Írd meg a történeted!

Friss hozzászólások

Címkék

Mi lesz veled, Tündérország?

2012.05.15. 08:17 emberavizben

A Facebook sok ügyet sodor elénk, néha rácsodálkozunk és továbbmegyünk, de vannak pillanatok, amikor nem árt megállni és végiggondolni, hogy nem tudnánk-e valahogy segíteni. Ez történt velem is, amikor elolvastam Facebookos üzenetét.

"Csereháton, az Isten háta mögötti legszebb kis faluban, Rakacán most nagy a baj. Próbálnak segíteni azok, akik meg tudják talán oldani, hogy ne maradjon áram, víz, és élelem nélkül a mintegy 800, többségében roma ember, köztük 300 gyerek.

Nem ragozom... Kérlek, segítsetek azzal, hogy jöttök, és felléptek: zenészek, irodalmárok, színészek, festők (kiállítani tudunk..van művházunk), sportolók, és mindenki, aki egy kis vigaszt tud adni ezeknek az embereknek, akikre senki nem figyel már vagy 30 éve. Ha ti jöttök, akkor veletek biztosan jön a média is...És Ti is láthattok itt csodát, ezt ígérhetem..."

Ez a pár mondat elég is lenne kiáltás helyett... de úgy gondoltam megkérem írja meg az ember a vízbennek, miben is tudnánk segíteni "Tündérországnak". Vendégposztunkat Horváth "Madárka" Margit írta.

Ez is Magyarország még...csak sokan nem akarnak róla tudni. Mert akkor tudni kéne azt is, hogy miért. Pedig a szebbik vége az országnak – szerintem. Ez itt, a hegyek között, a Cserehát sarkában, nekem maga a Tündérország.

Annak láttam Rakacát nyolc éve is, amikor idejöttem riportozni. Mert hívtak a romák: baj van "alkotmányos jogaik sérülnek": nem lehet időközi kisebbségi önkormányzati választást tartani, hol itt a demokrácia? és valóban: éhségsztrájkoltunk, majd ettünk, de sztrájkoltunk... jött is a média, majd ment, egy kicsit idesütött az ország napja. De aztán elmentünk, és csak én álmodoztam arról, hogy visszajövök, itt maradok, és szedem a gombát az itt élő romákkal, írom a verseimet a domboldalon ülve, és ha arra jár egy tündér, csak legyintek: hisz ismerem.

Akkor ideláttam a megoldást is: az emberek, a romák, arról beszéltek, hogy megcsókolnák még a földet is, ha idejönne egy roma énekes, vagy együttes. Mert ide senki nem jön. Se Pestről, sehonnan. Itt nincs kocsma, itt nincs bál, itt nincs térerő, az internet meg mi a bánat lehet?

Hát gondoltam, jöjjön a kultúra, majd hozom én, hisz ki ne akarna ilyen tiszta, őszinte közönséget. De előbb megjártam a hadak útját magam is. Elmentem az Óperenciás-tengeren is túlra, hogy ott maradok...Sétáltam a Broadway-n, és közben a szemem mögött ott volt a kép a rakacai legelőről, ahová megálmodtam a nagyszínpadot. Ahol majd énekelnek, táncolnak, verset mondanak, szavalnak az egész világról a romák. Idejönnek, szórakoztatni nem csak ezt a 800 fős kisfalut, hanem egész Cserehátot. Ha már kiloptak alóluk mindent, életet, és lehetőségeket, akkor kapjanak legalább valamit belőle vissza.

Hát visszajöttem az Óperenciás tengeren túlról, és magam is művész-féle lettem, csak, hogy idejöhessek, címmel a nevem után: ösztöndíjas íróként, aki könyvet ír a rakacai romákról. És kiderült: Már telefon, ami fog, már tudják is, mi a net, de még nem nagyon használják, mert kenyérre sem telik, nem hogy gépekre. 100 százalékos a munkanélküliség, és ezen a roma polgármester (akivel korábban együtt éhségsztrájkoltam) sem változtathat. Hisz nem győzi fizetni a 20 évnyi - az előző vezetésnek alatt felhalmozott - tartozást, amit persze, hogy a nem roma vezetés ért el...

Megérkeztem, örültem egy napot. Másnap inkasszózták a település számláját...pedig Béla, a polgármester előző nap még bizakodó volt: már 40 milliót lefaragott a tartozásból, köszöni, jól van a falu, csak kéne már egy falunap, amikor végre szórakozhatnának is az emberek...

Másnaptól káosz lett Tündérországban: kiabálás, sirás, rivás, elvitte a vizművek még azt a pénzt is, amit a falunapra adományként adott. De vitte a bérpótló támogatást is, meg a közmunkások, pedagógusok bérét, a gyerekek napközis ebédjének árát...

Nem szóltam, nem mentem...hisz nem okoskodni jöttem...aztán amikor már lincs - hangulat volt (mert persze, hogy mindenért a jelenlegi polgármestert okolták, akkor mondtam: ha akarják, segitek... Szereztem magamnak netet, és el kezdtem azt, ami elől már menekülnék: kampámyolni, pörögni, forogni, udvarolni, beszólni, politizálni, kérni, és köpködni...csak, hogy valami legyen már itt, ahol látom a temetőt is, ahol majd, ha eljön az ideje, nyugodni akarok.

Talán majd lesz is segitség, bár a megadott számlaszámra csak 1500 forint érkezett...az is stabilan egy hete árválkodik a számlán. 800 ember élete ennyit ér meg..

Mérgemben szóltam. Legyen hát legalább zene tánc, és vigasság, mert a tündéreknek még mindig nem muzsikál senki. Mert messze van onnan, ahol tüntetnek, ahol síppal, dobbal, nádi hegedűvel a soha nem látott tündéreim életével példálóznak.

Kértem tehát, sokak előtt: segítsenek, ha művészek, jöjjenek a szavamra ide, a hegyek közé, a szépséges kis faluba, hozzák már azt a fránya kultúrát mások is! Nem mondom, hogy nem akadt jelentkező....nem mondom, hogy nem kínáltak külföldről festményt, hogy árverezzük. Nem mondom, mert akkor hazudnék.

De hogy mondjam el itt, a polgármesternek, hogy úgy tűnik, én sem érdeklek senkiket igazán, én is csak Pesten voltam valaki, meg művész, akinek azt ígérték: jönnek utánam, csak hívjam őket...

Hogy mondjam el, hogy még a megyéből sem jelentkeztek... Hisz ingyen kéne muzsikálni, romáknak is, cigányok előtt... Még nem tudom...csak azt, hogy ha már erre pályáztam, akkor majd megírom: Tündérországba nem jön ingyen senki, még akkor sem, ha lassan a falu apraja, nagyja éhen halván a temetésére hívna zenészeket.

Horváth Margit

NKA ösztöndíjas író

 

Reménykedem, hogy eljutunk azokhoz, akik igazán szeretnének segíteni. Remélem, hogy "Madárka" színpadát megtöltik majd a megálmodott táncosok, zenészek, költők...

Segíteni akarsz? A Facebookon már szerveződik a segítség!  http://www.facebook.com/MagokkalSegitunk 

Szólj hozzá!

Címkék: közösség facebook gondolatébresztő tartozás karitatív

A bejegyzés trackback címe:

https://emberavizben.blog.hu/api/trackback/id/tr484509159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.