Ma úgy éreztem, hogy mégis van értelme csinálni valamit. Az a helyzet, hogy a március 15-e okozta bennem azt az érzést, hogy mégis csak van értelme Ember a Vízben-nek lenni. Megértettem, hogy ki segíthet a bajban, sokat tanultam azoktól, akik időben ráeszméltek, hogy van értelme felrázni az elmaradt tüntetések miatt morgolódókat.
Ez persze mind azt jelenti, hogy korábban ezt máshogy éreztem. Máshogy éreztem, mert érzéketlen, elkeseredett és mindenféle gondjaikban elhavazódott emberek tucatjával találkoztam az elmúlt időszakban. Ebből az apátiából nem nagyon láttam kiutat, kicsit talán a saját kudarcaimnak is könyveltem el, hogy két év alatt képtelen voltam összehozni azt a közösségi finanszírozási oldalt, amely igazi áttörést jelenthetett volna a civil szektor finanszírozásában.
Március 15. azonban most meghozta azt az élményt, ami nekem is előremutató élmény. A hóesés megakadályozta, hogy sok ezer ember egymásnak feszülve, ordítozva tegye tönkre egy magasztos, senki által nem kisajátítható ünnep hangulatát. A bajba kerültek iránt megindult egyéni akciók megmutatták, hogy képesek vagyunk emberként viselkedni a bajban. A problémák többségét okosan gondolkodó, mások által felelősséget érző emberek oldották meg. Felelősség, ez a kulcsszó, hiszen ez jelenti azt, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy idáig jutottunk. Én is, te is... politika nélkül. Mert ez az ország a MIÉNK! Mi döntjük el, hogy hogy milyen jövőt szánunk magunknak és a gyermekeinknek.
Szeretném azoknak üzenni, akik mindent az államtól, vagy másoktól vártak, hogy minden csak rajtunk múlik. A Facebookon információt szolgáltató Szárnyas Fejvadász, az ozone.fm, Hungary SOS, Segítünk a bajban, a joszolgálat.hu, olyan média celebek, mint Vujity Tvrtko, illetve az egyszerű facebook polgárok tömegei, mint például Patricia és a segítsége felajánlók sokasága, akik információkkal, szervezéssel segítették ki a hócsapdában rekedt sóhivatalokat.
Mi mást is tehettek volna? Hiszen mindannyiunknak voltak a hó fogságában barátai, ismerősei. Egyértelmű okokból a minisztériumoknak és hatóságoknak nincsenek rokonai és ismerősei... Nem is nekik kell megnyitni az iskolákat, melegedőket, szupermarketeket ilyenkor, hanem nekünk. Nem is kell szapulni őket, hiszen nem ez a dolguk. Nem kell politizálni, vagy hivataloskodni ahhoz, hogy segíthessünk egymáson, önmagunkon.
A fotó forrása Travelina blogbejegyzése
Büszke vagyok azokra, akik önkéntesként azonnal mozdultak a bajban és nem haragszom azokra, akik nem. Ha vagyunk elegen akik megmutatják, hogy így is lehet, akkor valószínűleg mások is megértik, hogy miért is nincs kedvem lelépni innen. Egy kedvenc idézetem a Zorba a Görögből - táncoljunk, zene meg majd lesz hozzá valahonnan.
Ideje ráébrednünk, hogy felelősek vagyunk az országunkban történő dolgokért. Köszönöm, hogy része lehetek ennek a folyamatnak. Mert semmi más nem számít. Tudjátok, hogy mit gondolok, ha teszem a dolgom.
