Vannak pillanatok az ember életében, amikor érdemes elmerendeni azon, hogy miért is történnek velünk, azok a dolgok, amelyek akarva-akaratlan a sorsunkat alakítják.
Egy ilyen momentum volt az életemben, mikor a házunk egy szempillantás alatt vált romhalmazzá egy kályharobbanás következtében. Talán sosem kezdtem volna bele ebbe a blogba, ha nem a saját bőrömön tapasztalom meg azokat a dolgokat, amelyeket a katasztrófa a felszínre hizott bennem.
Karácsony és Szilveszter között nem volt nehéz a vezető hírek közé kerülnünk a szerencsétlenségünkkel, s írt is róla boldog, boldogtalan nem nélkülözve a tárgyi tévedéseket, értelmetlenségeket.
Robbanás rázta meg Csobánkát: "Lakhatatlanná vált egy épület, többen megsérültek, amikor túlhevülés miatt felrobbant egy kandalló Csobánkán." - így írta meg a sajtó a történetünk elejét.
Szerencsére sebesültekről, és teljesen lerombolódott házról szó sem volt, de az annyira biztosan nem lett volna elég érdekes. És ennyi a történet itt a média számára véget is ért. Logikusan, kit érdekel, hogy mi lett azokkal, akik átélték mindezt.
Attól a pillanttól, amikor megértettem, hogy túléltük sérülés nélkül a robbanást valami megváltozott. Egyértelművé vált, hogy a legfontosabb, hogy a gyerekeim, a feleségem és én is karcolás nélkül úsztuk meg a szerencsétlenséget.
Persze ekkor megérkeztek az aggodalmaskodó gondolatok is, mibe is fog ez kerülni, mi veszett oda, és mennyi vesződség lesz a helyreállítással. A történet itt azoban érdekes fordulatot vett. Csobánkát nem megrázta, hanem felrázta a robbanás és a falu igazi közösségként mellénk állt. Mindenki megpróbált segíteni, volt aki pénzzel, ruhával, volt aki munkával, volt aki jó szóval, szeretettel. Nagyszerű érzés volt megérezni a felénk áradó szeretetet.
Jöttek a barátok, ismerősök, s szép számmal azok is, akikkel sosem találkoztunk korábban. Megmozdult értünk mindenki, kaptunk felajánlásokat a Krisnás közösségtől, a helyi táncsoporttól ugyanúgy, mint a helyi környezetvédelmi szervezettől. A polgármester és a falu közösségi háza jótékonysági koncertet szervezett, amelyen rengetegen voltak, s így a segítő szándék egy jó hangulatú közösségi eseménnyé változott.
Miért is írom mindezt? Mert megértettem, hogy vannak pillanatok, amikor a hiradóban naponta mutogatott tűz, belvíz, árvíz, sártenger, nem más házát teszi tönkre, nem más életét fenyegeti, hanem a miénket. A segítség pedig a legváratlanabb helyekről is érkezhet, akkor is jól jön.
Nagy köszönettel tartozom Bezzeganyának, aki ismeretlenül is úgy gondolta, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy saját olvasóit arra kérje, hogy segítsenek nekünk.
Az események igazi folyománya számomra mindenképpen az, hogy elindul az "Ember a Vízben", amely igaz történetekkel szeretne példát mutatni abban, hogy létezik még önzetlen segítőkészség mindannyiunkban.
A blog tötréneteit az élet írja majd, így számítunk rád kedves olvasó, hogy elmeséled, leírod, amit a környezetedben tapasztalsz, megélsz. Itt bárki megírhatja, ha bajban van, reménytelen helyzetbe került, és várjuk azokat az olvasókat, akik bármi módon segíteni tudnak azoknak, akik töréneteiket megosztják velünk. Így igyekszünk a közösség erejével kiutat találni számukra a kalamajkából.
Azt remélem, hogy hasznos blog - később akár segító közösség - lehetünk azoknak is, akik másoknak szeretnének segíteni, s a oldalunkon összekapcsolhatjuk a bajbajutottakal is az önzetlen adakozókat.
Várjuk leveleiteket, akár bajban vagytok, akár segíteni szeretnétek az emberavizben@gmail.com e mail címre.
Az "Ember a Vízben" mentőöve mindenki számára lehetőséget kínál, arra is, hogy befejezze a média által elkezdett sztorikat, hogy bárki elmondhassa köszönő szavait azoknak, akik vele voltak a bajban.
Elsőként én is ezt teszem: köszönjük, Norkának, Nornának, Grafolkának, Bezzeganyának, Donna71nek, Zolinak és Hédynek,a Romeltakarító Brigád minden egyes tagjának, Csobánka teljes lakosságának, a barátoknak, ismerősöknek, az önzetlen ismeretleneknek, a blog olvasóknak, a MackóBarlang Egyesületnek, a Borony táncegyüttesnek, a Rozmaring táncegyüttesnek, a Református gyülekezetnek, a Rádió Csobánnak, a Kandalló Koncert szervezőinek és fellépőinek, s az esemény lelkes közönségének, hogy segítettek nekünk a nehéz napokon túljutni. Mindenkinek megígérjük, hogy a felújított házunk szebb lesz, mint volt. :-)
