Ember a vízben

Ma úgy éreztem, hogy mégis van értelme csinálni valamit. Az a helyzet, hogy a március 15-e okozta bennem azt az érzést, hogy mégis csak van értelme Ember a Vízben-nek lenni. Megértettem, hogy ki segíthet a bajban, sokat tanultam azoktól, akik időben ráeszméltek, hogy van értelme felrázni az elmaradt tüntetések miatt morgolódókat.

Ez persze mind azt jelenti, hogy korábban ezt máshogy éreztem. Máshogy éreztem, mert érzéketlen, elkeseredett és mindenféle gondjaikban elhavazódott emberek tucatjával találkoztam az elmúlt időszakban. Ebből az apátiából nem nagyon láttam kiutat, kicsit talán a saját kudarcaimnak is könyveltem el, hogy két év alatt képtelen voltam összehozni azt a közösségi finanszírozási oldalt, amely igazi áttörést jelenthetett volna a civil szektor finanszírozásában.

Március 15. azonban most meghozta azt az élményt, ami nekem is előremutató élmény. A hóesés megakadályozta, hogy sok ezer ember egymásnak feszülve, ordítozva tegye tönkre egy magasztos, senki által nem kisajátítható ünnep hangulatát. A bajba kerültek iránt megindult egyéni akciók megmutatták, hogy képesek vagyunk emberként viselkedni a bajban. A problémák többségét okosan gondolkodó, mások által felelősséget érző emberek oldották meg. Felelősség, ez a kulcsszó, hiszen ez jelenti azt, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy idáig jutottunk. Én is, te is...  politika nélkül. Mert ez az ország a MIÉNK! Mi döntjük el, hogy  hogy milyen jövőt szánunk magunknak és a gyermekeinknek.

Szeretném azoknak üzenni, akik mindent az államtól, vagy másoktól vártak, hogy minden csak rajtunk múlik. A Facebookon információt szolgáltató Szárnyas Fejvadász, az ozone.fm, Hungary SOS, Segítünk a bajban, a joszolgálat.hu, olyan média celebek, mint Vujity Tvrtko, illetve az egyszerű facebook polgárok tömegei, mint például Patricia és a segítsége felajánlók sokasága, akik információkkal, szervezéssel segítették ki a hócsapdában rekedt sóhivatalokat.

Mi mást is tehettek volna? Hiszen mindannyiunknak voltak a hó fogságában barátai, ismerősei. Egyértelmű okokból a minisztériumoknak és hatóságoknak nincsenek rokonai és ismerősei... Nem is nekik kell megnyitni az iskolákat, melegedőket, szupermarketeket ilyenkor, hanem nekünk. Nem is kell szapulni őket, hiszen nem ez a dolguk. Nem kell politizálni, vagy hivataloskodni ahhoz, hogy segíthessünk egymáson, önmagunkon.


A fotó forrása Travelina blogbejegyzése

Büszke vagyok azokra, akik önkéntesként azonnal mozdultak a bajban és nem haragszom azokra, akik nem. Ha vagyunk elegen akik megmutatják, hogy így is lehet, akkor valószínűleg mások is megértik, hogy miért is nincs kedvem lelépni innen. Egy kedvenc idézetem a Zorba a Görögből - táncoljunk, zene meg majd lesz hozzá valahonnan.

Ideje ráébrednünk, hogy felelősek vagyunk az országunkban történő dolgokért. Köszönöm, hogy része lehetek ennek a folyamatnak. Mert semmi más nem számít. Tudjátok, hogy mit gondolok, ha teszem a dolgom.

Válság idején egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módszerekkel csökkentik költségeiket a vállalatok, intézmények és szervezetek. A szervezetfejlesztők szerint még számos kihasználatlan lehetőséget kínál a közösségek hatékonyabb működésében a munkahelyi kultúra átszervezése.

Egy munkacsoport, szervezet csak akkor működhet igazán hatékonyan, ha a benne tevékenykedő emberek valódi, szinergikus közösséget alkotnak. Az igazi közösségként való működés számos előnnyel jár: nem csak a munkahelyi hangulatra és teljesítményre van hatással, de sokszor továbbgyűrűzik a szervezeteken kívülre is, meghatározhatja a munkaidőn túl eltöltött időt. A cél tehát világos, a csoportokból közösségeket kell formálnunk, de a hatékony működtetéséig vezető út rögös. – vélik a Kapcsolj! konferencia szervezői.

Ezek a kérdések nem csak divatosak mostanában, hanem egyre fontosabbak társadalmilag is mert a vállalkozások, civil szervezetek sokszor a közösségi megoldások segítségével találhatnak válaszokat működési, finanszírozási problémáikra. Ezért is választotta a Szervezetfejlesztők Magyarországi Társasága idén 19. alkalommal megrendezésre kerülő éves konferenciájának témájául a közösségek és közösségfejlesztés témakörét.



A téma aktualitását az adja, hogy az elmúlt időszakban a közösségformálás - számos célból és eszközzel - erőteljes törekvés lett, gondoljunk akár a web 2.0 felületekre, közösségi megoldások kínálta lehetőségekre vagy a közösségi kertekre. A sokszínű és szerteágazó program igyekszik ezt a komplexitást tükrözve a kapcsolódó kihívások széles körét érinteni. A teljesség igénye nélkül, lesz szó civil kezdeményezések sikerének titkáról, a tér szerepéről a közösségek életében, hálózatkutatásról, szervezeti kultúráról, női-férfi különbségekről/közösségekről egy szervezetben vagy éppen közösségi finanszírozásról.

A konferenciához szorosan kapcsolódó nyitott műhely idén a Kapcsolj! címet viseli, hiszen igyekszik kapcsolatot teremteni különböző ám a szervezetfejlesztéshez szorosan kötődő témák, emberek, csoportok valamint ügyek között. Összekapcsolják a már futó sikeres projektek adta tapasztalatokat az új kihívásokkal, amelynek során különböző háttérrel rendelkező szakemberek és csoportok gondolkoznak majd együtt a közösségibb Magyarországról, a terekben rejlő lehetőségekről, hálózatokról és tudásmegosztásról.

Olyan módszereket, megközelítéseket mutatnak be az előadók, amelyek segítik a hatékony közösség kialakulását. A látogatók megismerhetnek olyan eszközöket, melyek a közösségek tudásmegosztását segítik vagy éppen annak megfigyelésére adnak módot, hogy ezáltal az egyén tudása a közösség tudásává váljon.

Az október 12-13-án Budapesten megrendezésre kerülő rendezvényre szervezetfejlesztőket, HR szakembereket, civil közösségek képviselőit, KKV cégvezetőket várnak a szervezők.

Az SZMT (Szervezetfejlesztők Magyarországi Társasága) 1992-ben alakult meg hazai szervezetfejlesztők kezdeményezése nyomán. A Társaság önálló, non-profit szervezet, tevékenységét önkéntes alapon szervezi. Tagságának létszáma az induló 75 főről egyenletesen növekedve 2005-re elérte a 250 főt.

Olyan szakmai-emberi közösség vagyunk, amely a szakmai értékek és az elfogadott etikai elvek és szabályok alapján, az alábbi célok megvalósításán munkálkodik:

-    egészséges, felelősen működő, sikeres szervezetek, közösségek kialakításához, fejlesztéséhez járul hozzá tagjain keresztül,

-    a szervezetfejlesztés eszközrendszerének alkalmazásával terjeszti az emberileg, szervezetileg, társadalmilag fenntartható működés és fejlődés kultúráját és etikáját,

-    eszköz- és keretrendszert biztosít a tagok önkéntes kezdeményezéseihez, amelyek a társadalomban hozzáadott értéket teremtenek a szervezetfejlesztés eszközrendszerének használatával,

-    elősegíti a tagság és a szervezetfejlesztés iránt érdeklődők szakmai tudásának fejlesztését, a szakma minőségének javítását a tudás megosztása és fejlesztése által,

-    képviseli a szervezetfejlesztési szakma érdekeit, hozzájárul a szakma ismertségének, elismertségének, presztízsének erősítéséhez, a szolgáltatás iránti piaci igények fejlesztéséhez.

Konferencia adatai:

Cím: Kapcsolj!

Alcím: SZMT XIX. Konferenciája és II. Nyitott Műhelye

Időpont: 2012. október 12-13.

Helyszín: Budapest, Benczúr Hotel (H-1068 Budapest, Benczúr utca 35.)

Honlap: konferencia.szmt.hu

Kapcsolattartó:

Szabó Katalin (SZMT tag, Kapcsolj! konferencia szervezője)

E-mail: bszabokatalin@gmail.com

Telefon: 06-30- 3177 431

Találtam egy nagyszerű kezdeményezést, az a neve, hogy te rajzolsz én varrok. Már a mottójuk is kiváló.

"az ember hajlamos legyinteni , mondván, ááá, csak egy gyerek rajz.
Igen ám, de ezekben a rajzokban benne van minden ami volt-van-lesz a Világmindenségben, ez maga a Teremtés... s ezt lemásolni, úgy, hogy lehetőleg belekerüljön valami halvány kis csírája annak, ami a rajzban tobzódik, az ÉLETnek, ez hatalmas kihívás... "

Mondhatnám, hogy beleszerettem az oldalba, mert hiszek benne, hogy a világ így lehet jobb. Meg kellene hallgatnunk a gyermekeink álmait vágyait és hozzáigazítani a világunkat. Megtartani belőle a szeretetteljes öleléseket, az őszinte mosolyokat és kéretlen kritikákat, úgy hogy ettől tényleg jobb legyen a nagy egész. 



Persze ennek kapcsán eszembe jut, hogy meg kellene hallgatni a nőket is, és be kellene építeni az ötleteiket abba a nem működő zűrzavarba, amit most megélünk nap mint nap. Nem kellene minősíteni, nem kellene férfi szemmel uralni a világot.Nem kellene beszorítani őket a konyhába, gyerekszobába. Legyenek igazi nők, feltalálók, vállalkozók, tudósok és világmegváltó politikusok. Legyenek azzá, amivé gyermekként álmodták magukat, mert különben fáradt, csalódott háziasszonyok lesznek, amire mi magunk - férfiak - sem vágyunk.

Természetesen meg kellene hallgatni a férfiakat is, hogyha elfáradtak a mindennapos munkában, belegabalyodtak a bonyolult feladványokba, vagy csupán nem élvezik a hétköznapi aknamezőkön való sétálgatást. Nem úgy, mint családfenntartók, nem úgy mint pénzkeresők, csak mint férfiak, akik szeretnének hazamenni egy nyugodt, meleg családi fészekbe. Nem gondolnám, hogy bármelyikünknek arra lenne szüksége, hogy vadállatként üvöltözzön, meg üssön verjen mindenkit a családjában. Szeretném hinni, hogy nem alaptermészetünk az erőszak, az agresszió, egymás pusztítása lelkileg. 

Nem hiszem, hogy nem lenne értelme átgondolni, hogy meddig lehet feszíteni a határokat, meddig lehet demagógiával szőnyeg alá söpörni a valódi problémákat. Meddig működhet egy olyan világ, amiben senki sem érzi igazán jól magát.

Hallgassuk meg végre egymást, rajzoljunk meg egy jobb világot és utána kezdjük el megvalósítani, aki tudja varrja valósággá, aki tudja öntse törvényekbe és aki képes rá teremtsen hozzá hitet, tudást és lehetőségeket. Együtt kell újrarajzolnunk a világunkat, a gyerekek már elkezdték, csak meg kell látnunk bennük az üzenetet. 

Ezt álmodtam nyitott szemmel, úgy hogy közben tudom ha mindenki legyint majd erre, semmi sem változik majd. Nem is moralizálok tovább, megyek most és a gyerekeimmel rajzolok magunknak egy jobb világot, hátha valaki segít valóra váltani.

Ma csak egy gyors játékra maradt időm. Írjatok nekem gyorsan, egy levelet, hogyha szeretnétek egy Fővárosi Állatkerti bérletet. Egy kedves barátunk - Balázs (nem kaptam felhatalmazást nevének közzétételére) - felajánlott egy még nem fényképes bérletet az olvasóinknak. Érvényes az évvégéig korlátlan számú belépésre. Ja igen, a kedves felajánló által meghatározott ellenérték egy  mosolygós fénykép az leendő tulajdonostól...




A kérdésünk: Hány darab salátát fogyasztanak el az Budapesti Állatkert lakói évente?

Gyorsan jelentkezz, írj a Facebookon, vagy mailben... turcsantamas@gmail.com  

A nyertesünk már meg is válaszolta a kérdést... és boldog tulajdonosa a bérletnek. 

Sokat gondolkodtam, hogy a nagy magyar kesergős bejegyzésemet írjam-e meg a az olimpiai bajnokok kontra magyar média balfogásai címmel, de miután kidühöngtem magam az ironizáló, pesszimista és semmitől meg nem hatódó kollégákon inkább a valóban fontos dolgokra hívta fel a figyelmem egy levél.

Az Ember a Vízben olvasóit ismerve bizonnyal lesz olyan, aki szívesen segítene a felhívást megfogalmazó alapítványnak. 

A levél az Igazgyöngy Alapítványtól (www.igazgyongy-alapitvany.hu) jött, akiknek már többször is igyekeztünk segíteni, tanszert, ruhát gyűjtöttünk, ötleteltünk és valami mindig összeállt a végén. Az Igazgyöngy most igazán nagyon rossz helyzetbe került.  Az általunk is nagyra becsült művészetoktatási tevékenységére az állami normatíva mellé kiegészítő támogatást kapott, amiből fedezte a hátrányos helyzetűek térítési díját, EDDIG!

Most újra kellett pályázniuk, de nem kapták meg a támogatást. Enélkül azonban nem tudják biztosítani a hátrányos helyzetű gyerekek képzését. Így az iskola mellett veszélybe került az az esélyteremtő modell is, amit az oktatás köré építettek, annak ellenére, hogy már az mérhető eredményeket mutat.
 (http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/07/27/314-mi-lesz-velunk/)



A művészeti oktatómunkájuk nemzetközi hírnevű, olyan megmérettetéseken is sikeresek a tanítványaik, ahol nem tudják, hogy a rajzok készítői milyen körülmények között élnek. (http://igazgyongy-alapitvany.hu/muveszeti-iskola/eredmenyek/20112012-es-tanev-palyazati-eredmenyei/) Szociális innovációikért, tapasztalataikért is egyre többen keresik meg őket. Egyik kedves támogatójuk, Cselényi Tünde kezdeményezte, hogy egy jelképes „örökbefogadási” akcióval talán előteremthető lenne a hiányzó összeg.

Számolgattak hát. Az eddigiek alapján úgy gondolják, kb. 470 hátrányos helyzetű gyerek iratkozik be hozzájuk szeptembertől, ez a tanulólétszámuk 70 %-a. Ha a normatíva marad, fejenként havi 1500 Ft térítési díjjal ki tudnak hozni egy takarékos költségvetést. Ehhez próbálunk meg mi is támogatókat keresni, aki csatlakozna, kérem, emailben jelezze (l.ritoknora@gmail.com).

Csak azok írjanak, akik a teljes tanévre tudják vállalni a támogatást, mert enélkül bizonytalan lenne az oktatásuk. Aki vállalja, hogy névvel csatlakozik, azt úgy, aki nem, azt „Anonim támogató 1”, 2, stb. megnevezéssel a honlapukon közzéteszik. Ugyan végleges megoldást nem nyújthat az akció, de túlélési lehetőséget talán igen. Így folytathatnák még egy darabig, remélve, hogy eredményeik talán a döntéshozókat is meggyőzik majd egyszer arról, hogy az út, amin haladnak, megoldást nyújt és támogatásra érdemes.

Számlaszámuk: Igazgyöngy Alapítvány, 60900140-17084833. Kérjük, a megjegyzésbe írják oda: térítési díj. Köszönjük szépen!

A hét elején elkészült a felhívás, http://www.facebook.com/IgazgyongyAlapitvanyOrokbefogadasiAkcio , és azzal az örömhírrel szolgálhatok, hogy mintegy 200 gyerekre máris akadt "örökbefogadó".  

Hajrá Igazgyöngy!

Nem lettem Vodafone Angyal, kicsit nehéz szívvel írom le ezt a mondatot, mert hetekig láthatóan a fellegekben jártam, s végül a zsűri döntése és indoklása visszarángatott a földre. Egyszerűbb lett volna sokkal több embernek segíteni, de úgy tűnik még mindig nem érti a civil világ, hogy el kell dobni a megszokott sablonokat és magunknak kell a kezünkbe venni a dolgainkat. 

Az idei Vodafone Főállású Angyal verseny megint megmutatta, hogy milyen sokszínű a hazai civil paletta. Annyira csodálatos, hogy szinte minden ügynek van gazdája erre az egy hónapra, s a versenyen olyanok is megmutathatják terveiket, akik az év további részében csendes munkával töltik az idejüket.

Az idei 211 pályázó megint meggyőzött arról, hogy annyi ügy van, hogy egyre inkább szükség van arra a helyre, ahol nem csak egy kattintással intézzük el az éves jó cselekedetünket. Az Ember a Vízben ezért szeretne egyszerre információs csatorna és közösségi adományozási hely lenni. Egy olyan kikötő, ahol a téma iránt érdeklődők megtalálják azokat a projekteket, amelyek figyelemre érdemesek. Szeretném ezt  feladatot némi oktatással is összekötni, hiszen a felvállalt ügyeknek a figyelmen kívül, anyagi támogatásra és egyéb felajánlásokra is szükségük van. A verseny pályázóinak a like-ok biztatást adnak, s talán rövid ideig országos figyelmet is, de a mindennapi munkában ennél sokkal többre van szükség.



A Kézenfogva ügyeit megismerve arra is rájöttem, hogy fókuszálni is kell a figyelmet, így a tervek szerint az Ember a Vízben következő évi tervében a fogyatékkal élők problémáit kiemelten fogjuk kezelni. A tematikát évente alakítjuk majd ki és az éppen legaktuálisabb gondokra szeretnénk figyelmet irányítani.

Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé figyelnénk, más ügyekre, az Ember a Vízben hamarosan elinduló közösségi finanszírozási oldalán mindenki talál majd támogatható ügyet. Elkezdtük a tárgyalásokat azokkal, akik már az elmúlt évben is komolyan vették terveinket, Kézenfogva mellett, az Igazgyöngy, a Bátor Tábor, a Tappancs, a Csodalámpa, az Ifjúsági Vöröskereszt is ott lesz az indulásnál projektjével.  

Meg kell tanulnunk, hogy sokan, akár kis összeg adományozásával is rengeteget segíthetünk. A közösség ereje pont ezért végtelen. A kis közösségek helyi ügyek támogatásával hatalmas eredményeket érhetnek el, s a sikerek újabb eredményeket hozhatnak ebben a munkában. Amerikában az adományozás egyre hatékonyabb módját kínálják a közösségi finanszírozási oldalak, de ott is évekre volt szükség ahhoz, hogy igazán jól működő rendszerek jöjjenek létre.



Nekünk nem egyszerűen csak le kell másolnunk egy ilyen oldalt, hanem meg is kell tanítanunk mindenkit a használatára. Ehhez azonban először a gondolkodásunkat kell megváltoztatnunk. Szerencsére egyre többen szeretnének változtatni, s azt tapasztalom, hogy a problémák növekedésével párhuzamosan, egyre többen keresik azokat megoldásokat, amelyek a változás irányába mutatnak.

Volt egy film, amely 2000-ben megmozdította a világot. A Jövő kezdetében - egy házi feladattal - elkezdődött valami. Egy kisfiú megmutatta az utat, hogy miként is tehetnénk jobbá a környezetünket, s ezzel akár az egész világot. Hiszek benne, hogy szükség van erre a változásra. Ha holnaptól mindenki csak 3 másik embernek segítene, segítség-cunami söpörné el a világ problémáinak többségét. :-)

Vendégposztunkat egy nagyszerű siker ihlette, a Zöld Kakas Líceum diákjai sikert arattak több területen is. Következzék első kézből a beszámoló... Soponyai Dóra tollából 

Mozaikok

Reggel.

Megérkezem, kávét teszek fel, befutó kollégámmal egyeztetek.  Elmeséljük, miért is hívta egyikünket este kilenckor az egyik diákunk, és miért is ült a másikunk este nyolcig a másik fiatal kollégiumában kitartóan érvelve az igazgatóhelyettesnek, miért is ne rúgja ki az amúgy elismerten tehetséges srácot. Dühöngünk, dőlünk a röhögéstől, és közben jár az agyunk: hogyan is kellene minél többeknek elújságolni a tegnapi sikereket.

Előző nap

A Millenáris Parkban készülődünk: ma kiderül, hány és milyen díjjal távozunk. A csapatnak kéthavi projektje volt a versenyre készülés: fotók, videók készültek, titkos levelek íródtak. Mert a Diákújságírók Országos Egyesületének Sajtófesztiváljára nemcsak diákok munkáit neveztük: a csapat titokban terjesztette fel kollégámat, Kresalek Dávidot az Év mentora megtisztelő címre: „mert sem szakmailag, sem emberileg nem tartanánk ott, ahol most tartunk, ha nincs Dávid” - áll az indoklásban. Ők írták – a diákjaink.

Felsőoktatás korcsoport videó-újságíró kategóriájának első és második helyét is megszerezzük, a rádióriporterem második helyezést ér el, kollégám megszólalni sem tud, mikor a nevét hallja, és sürgetőleg felsorakozik mögötte az egész banda, hogy, igen, nem tévedés, menjünk fel együtt a színpadra.

Két nap múlva

 Kollégámmal együtt dühöngünk. Mert nincs itt, mert megbeszéltük, de nem lett meg, és megint konfliktusokkal teli napok elé nézünk, hogy időben meglegyen az anyag . De persze még így is megéri dolgozni velünk: alapvetően büszke lehetek arra, hogy visszajelzések szerint a munkáink humorosak, magas színvonalúak, sokszor meglepőek – legyen szó reklámfilmről, eseményfotóról, videóklippről,  portréról, vagy honlapról. Miközben a villámhárítás zajlik, erőt veszek magamon és próbálom meglátni az okokat. A fiatalok őszinték: hamar kiderül az indok. Már nem csodálkozom. Megbeszéljük. Továbblendül. Reméljük, jó anyag lesz.

Bemutatkozás

A Zöld Kakas Líceum mozgóképgyártó szakasszisztens hallgatóinak osztályfőnöke vagyok. Olyan fiataloké, akikkel évek óta azon fáradozunk, hogy bebizonyítsuk a világ és a munkaerőpiac számára, hogy a zűrösség és a tehetség sokszor egyazon érem két oldala. Különleges módszerekkel, valós piaci megrendelések teljesítésén keresztül tanulják meg nálunk a fiatalok a szakmát, a megrendelőkkel való kommunikációt.

Bizonyítanunk egyre többször  sikerül: ahogy a DUE Sajtófesztiválján, vagy ahogy az OKI Filmszemlén, vagy mindennap, amikor leadunk egy kész anyagot megrendelőinknek. És olyankor elfelejtem, hogy dühöngtem, és azt akarom, hogy minél többen megtudják: akiket a hagyományos oktatási rendszer kitaszított magából, milyen teljesítményekre képesek.

Aki nem hiszi, járjon utána.. 

A győztes anyagok linkjei:

Pósa András (DUE Videó-újságíró győztes, OKI Filmszemle második díj): https://www.youtube.com/watch?v=oX41RKybM9E

Hrabovszki Róbert (DUE videó-újságíró második helyezés): https://www.youtube.com/watch?v=8twg984Iwhk

Béres Marcell (DUE rádióriporter második helyezés): http://soundcloud.com/dashboard/incoming

Mindig jó beszámolni sikerről... de sosem szabad elfelejteni, hogy a siker mögött mennyi munka rejtezik...

Nem szeretek tartozni és vannak dolgok, amivel tartozunk magunknak. Tavaly óta többször éreztem, hogy nem teljesen igazságos velem a sors. Megvillantja a reményt, aztán mintha délibáb lett volna semmivé foszlik az egész.

Mostanra azonban összeállt a kép. Kész a design. Az Indulj.be fut. Szóval semmi akadálya, hogy elkészüljön az EMBER A VÍZBEN közösségi támogatási oldala. Az alapok megvannak, már csak az elemeket kell összerakni.
Hiányzott azonban még egy igazi áttörés, egy "apró" jel, amely számomra is világossá teszi, hogy eljött a mi időnk. 

Örömmel jelenthetem, hogy tegnap éjfélkor megnyertük a Vodafone Angyal Versenyt. A jel elég egyértelmű. Rengeteg munka van benne. A blog indulásakor egyáltalán nem gondoltam, hogy egyszer idáig menetelük, de megtörtént. A Kézenfogva Alapítvány támogatásával bejutottunk a döntőbe. Ott majd minden eldől.



A lényeg, hogy mellém álltak olyanok, akikről sosem gondoltam volna, hogy személyesen győzködik majd barátaikat, barátok, ismerősök és ismeretlenek dolgoztak rajta, hogy ez a siker megszülessen.

Ami ezentúl nagyon biztató... hogy számos civil támogató állt mellém. Első szóra támogatott a szegedi Tappancs Alapítvány, köszönet érte a szép nevű Szerencsés Tillának. A Csodalámpa szintén szívesen azonnali támogatásáról biztosított. Sőt a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt is támogatta a projektemet.

Külön köszönet a Harmonet csapatának, aki Bucher Kati vezényletével a folyamatosan juttatták el az Ember a Vízben üzenetét rajongóikhoz. Nagyon szívesen folytatnám a felsorolást, mert számtalan ember kampányolt mellettem, olyanok is, mint a családom tagjai, az unokatesóm Floridában, Papp Gini, Török Rita, Halaska Gábor, Borbély Viktor, sőt még Miskolczy Csaba is.

A legnagyobb köszönettel mégis a feleségemnek tartozom, aki végigcsinálta velem ezt a nagyon nehéz kampányt. (S a gyerekeimnek, akik kibírták, hogy jórészt a hátamat látták egy héten keresztül.)

Voltak akiknek nagyon szurkoltam. Szívesen látnám a döntőben a Downbaba projektjét, mert csodáltam a kitartását, s persze a munkámmal egybe vágó Startup Mentort is, akinek a céljaival mindennap azonosulok.

A Facebook sok ügyet sodor elénk, néha rácsodálkozunk és továbbmegyünk, de vannak pillanatok, amikor nem árt megállni és végiggondolni, hogy nem tudnánk-e valahogy segíteni. Ez történt velem is, amikor elolvastam Facebookos üzenetét.

"Csereháton, az Isten háta mögötti legszebb kis faluban, Rakacán most nagy a baj. Próbálnak segíteni azok, akik meg tudják talán oldani, hogy ne maradjon áram, víz, és élelem nélkül a mintegy 800, többségében roma ember, köztük 300 gyerek.

Nem ragozom... Kérlek, segítsetek azzal, hogy jöttök, és felléptek: zenészek, irodalmárok, színészek, festők (kiállítani tudunk..van művházunk), sportolók, és mindenki, aki egy kis vigaszt tud adni ezeknek az embereknek, akikre senki nem figyel már vagy 30 éve. Ha ti jöttök, akkor veletek biztosan jön a média is...És Ti is láthattok itt csodát, ezt ígérhetem..."

Ez a pár mondat elég is lenne kiáltás helyett... de úgy gondoltam megkérem írja meg az ember a vízbennek, miben is tudnánk segíteni "Tündérországnak". Vendégposztunkat Horváth "Madárka" Margit írta.

Ez is Magyarország még...csak sokan nem akarnak róla tudni. Mert akkor tudni kéne azt is, hogy miért. Pedig a szebbik vége az országnak – szerintem. Ez itt, a hegyek között, a Cserehát sarkában, nekem maga a Tündérország.

Annak láttam Rakacát nyolc éve is, amikor idejöttem riportozni. Mert hívtak a romák: baj van "alkotmányos jogaik sérülnek": nem lehet időközi kisebbségi önkormányzati választást tartani, hol itt a demokrácia? és valóban: éhségsztrájkoltunk, majd ettünk, de sztrájkoltunk... jött is a média, majd ment, egy kicsit idesütött az ország napja. De aztán elmentünk, és csak én álmodoztam arról, hogy visszajövök, itt maradok, és szedem a gombát az itt élő romákkal, írom a verseimet a domboldalon ülve, és ha arra jár egy tündér, csak legyintek: hisz ismerem.

Akkor ideláttam a megoldást is: az emberek, a romák, arról beszéltek, hogy megcsókolnák még a földet is, ha idejönne egy roma énekes, vagy együttes. Mert ide senki nem jön. Se Pestről, sehonnan. Itt nincs kocsma, itt nincs bál, itt nincs térerő, az internet meg mi a bánat lehet?

Hát gondoltam, jöjjön a kultúra, majd hozom én, hisz ki ne akarna ilyen tiszta, őszinte közönséget. De előbb megjártam a hadak útját magam is. Elmentem az Óperenciás-tengeren is túlra, hogy ott maradok...Sétáltam a Broadway-n, és közben a szemem mögött ott volt a kép a rakacai legelőről, ahová megálmodtam a nagyszínpadot. Ahol majd énekelnek, táncolnak, verset mondanak, szavalnak az egész világról a romák. Idejönnek, szórakoztatni nem csak ezt a 800 fős kisfalut, hanem egész Cserehátot. Ha már kiloptak alóluk mindent, életet, és lehetőségeket, akkor kapjanak legalább valamit belőle vissza.

Hát visszajöttem az Óperenciás tengeren túlról, és magam is művész-féle lettem, csak, hogy idejöhessek, címmel a nevem után: ösztöndíjas íróként, aki könyvet ír a rakacai romákról. És kiderült: Már telefon, ami fog, már tudják is, mi a net, de még nem nagyon használják, mert kenyérre sem telik, nem hogy gépekre. 100 százalékos a munkanélküliség, és ezen a roma polgármester (akivel korábban együtt éhségsztrájkoltam) sem változtathat. Hisz nem győzi fizetni a 20 évnyi - az előző vezetésnek alatt felhalmozott - tartozást, amit persze, hogy a nem roma vezetés ért el...

Megérkeztem, örültem egy napot. Másnap inkasszózták a település számláját...pedig Béla, a polgármester előző nap még bizakodó volt: már 40 milliót lefaragott a tartozásból, köszöni, jól van a falu, csak kéne már egy falunap, amikor végre szórakozhatnának is az emberek...

Másnaptól káosz lett Tündérországban: kiabálás, sirás, rivás, elvitte a vizművek még azt a pénzt is, amit a falunapra adományként adott. De vitte a bérpótló támogatást is, meg a közmunkások, pedagógusok bérét, a gyerekek napközis ebédjének árát...

Nem szóltam, nem mentem...hisz nem okoskodni jöttem...aztán amikor már lincs - hangulat volt (mert persze, hogy mindenért a jelenlegi polgármestert okolták, akkor mondtam: ha akarják, segitek... Szereztem magamnak netet, és el kezdtem azt, ami elől már menekülnék: kampámyolni, pörögni, forogni, udvarolni, beszólni, politizálni, kérni, és köpködni...csak, hogy valami legyen már itt, ahol látom a temetőt is, ahol majd, ha eljön az ideje, nyugodni akarok.

Talán majd lesz is segitség, bár a megadott számlaszámra csak 1500 forint érkezett...az is stabilan egy hete árválkodik a számlán. 800 ember élete ennyit ér meg..

Mérgemben szóltam. Legyen hát legalább zene tánc, és vigasság, mert a tündéreknek még mindig nem muzsikál senki. Mert messze van onnan, ahol tüntetnek, ahol síppal, dobbal, nádi hegedűvel a soha nem látott tündéreim életével példálóznak.

Kértem tehát, sokak előtt: segítsenek, ha művészek, jöjjenek a szavamra ide, a hegyek közé, a szépséges kis faluba, hozzák már azt a fránya kultúrát mások is! Nem mondom, hogy nem akadt jelentkező....nem mondom, hogy nem kínáltak külföldről festményt, hogy árverezzük. Nem mondom, mert akkor hazudnék.

De hogy mondjam el itt, a polgármesternek, hogy úgy tűnik, én sem érdeklek senkiket igazán, én is csak Pesten voltam valaki, meg művész, akinek azt ígérték: jönnek utánam, csak hívjam őket...

Hogy mondjam el, hogy még a megyéből sem jelentkeztek... Hisz ingyen kéne muzsikálni, romáknak is, cigányok előtt... Még nem tudom...csak azt, hogy ha már erre pályáztam, akkor majd megírom: Tündérországba nem jön ingyen senki, még akkor sem, ha lassan a falu apraja, nagyja éhen halván a temetésére hívna zenészeket.

Horváth Margit

NKA ösztöndíjas író

 

Reménykedem, hogy eljutunk azokhoz, akik igazán szeretnének segíteni. Remélem, hogy "Madárka" színpadát megtöltik majd a megálmodott táncosok, zenészek, költők...

Segíteni akarsz? A Facebookon már szerveződik a segítség!  http://www.facebook.com/MagokkalSegitunk 

2011-ben megpróbáltam már a Vodafone főállású angyal pályázatában elérni a céljaimat, s noha akkor a legjobb 20 közé sikerült jutni, a vágyott legjobb 10 közé már nem tudtam bekerülni. Akkor azonban még nem tudtam pontosan, mit is szeretnék megvalósítani.
Most már pontosan tudom! Viszont a sikerhez rád is szükség van, a VodaAngyal pályázatom támogatásával közelebb vihetsz a terveimhez.

A januárban elindított indulj.be megmutatta, hogy miként is kell egy közösségi finanszírozási oldalt tető alá hozni. Rengeteg tapasztalat és egy fél tucatnyi támogató szervezettel a hátam mögött egész máshogy érzem magam. Az elmúlt egy évben folyamatosan dolgoztam azon, hogy a közösségi támogatás intézményét mindenki számára elérhetővé tegyem. Egy csomó jó barátot szereztem a legnagyobb civil szervezetekben és teljesen egyértelművé vált előttem, hogy az egyre növekvő problémákra csak a közösség összefogása hozhat megoldást. A végső lökést aztán a Kézenfogva Alapítvány adta meg, amikor Prodán Ákos a támogatásáról biztosított, eldöntöttem, nekifutok idén is.


Amerikában mostanában rekordokat döntenek azok az oldalak, amelyek kreatív ötleteket támogatnak a közösség erejével. A projektek 15 dollárokból valósulnak meg, s ma már több tízezer ötlet valósul meg azért, mert a közösség azokat az ötleteket támogatja, amelyek hasznosnak látszanak.

Miről szól majd az emberavizben.hu - közösségi segítő oldala? A civilszervezetek projektjeiről, amelyek egy helyen gyűjtik majd össze a környezetvédelmi, esélyegyenlőségi, egészségügyi, gyermekjóléti és állatvédelmi akciókat. Egy helyen, ahol nem csak tájékozódni lehet majd a legújabb kezdeményezésekről, hanem támogatni is lehet azokat. Mindezt átláthatóan, egyszerűen.

Az új támogatási formát természetesen azzal a céllal szeretném létrehozni, hogy a támogatási kedv megnövekedjen. Új források keletkezzenek, amelyekből új dolgok, kezdeményezések valósulhatnak majd meg.

Szeretnék új lehetőséget kínálni azoknak is, akik eddig nem bíztak abban, hogy támogatásuk a megfelelő helyre jut. Azoknak a cégeknek is kínálunk alternatívát, amelyek a CSR tevékenységüket szeretnék a közösségi támogatások segítségével láthatóbbá tenni. Az Ember a Vízben a begyűjtött pénzekkel pontosan elszámol, a megvalósult projektek esetén a támogatásokat pontosan a támogatottaknak juttatjuk el. Példaértékű, átlátható kereteket kínálunk azoknak, akik projektet indítanának és csak kiváló célokat szándékozunk támogatni. 

2012-ben különösen nagy szükség lesz a civil ügyek hatékony támogatására. A lehetőségek azonban megteremtődtek arra, hogy olyan csoportokat is megszólítsunk, akik eddig nem léptek be a civil világba. A közös ügyek, lokális problémák egyértelműen nagyobb közösségi támogatásra számíthatnak, mivel a támogatók motivációja erős. Jelenleg azonban nem létezik olyan oldal, amely összegyűjtené a karitatív projekteket, így a szétaprózódó igények és kezdeményezések hatékonysága alacsony. 

Az Ember a Vízben.hu oldalán egy a civil projekteket jól bemutató, támogatási lehetőséget is kínáló közösségi portált tervezünk, amely egy kiválóan működő modellt honosít meg illetve a - a crowdfunding - a közösségi finanszírozás lehetőségeit illeszti a karitativitás eszközrendszerébe.

A stratégiai partnerek között olyan alapítványoknak szeretnénk helyet adni, mint a Kézenfogva, a Bátortábor, az Igazgyöngy, a Tappancs vagy a Csodalámpa.

A projektindítás egyfajta validálása is lenne az egyes civil szervezeteknek, amelyek az oldal segítségével be is mutatkozhatnak a segítení vágyóknak. A projekt kiválasztás szempontjait tekintve elsődleges lenne a haszonosság, és a motiváció.

Ha támogatnád egy ilyen rendszer létrejöttét, szavazz idén is az Ember a Vízben projektre a Vodafone Főállású Angyal versenyén.

 

Morgásnak tűnhet a részemről, de inkább talán csak egyszerűen a türelmetlenség, ami a mai bejegyzésemet ihlette. Egy hetünk maradt az indulj.be oldalon eldönteni, hogy mi is legyen a sorsa a kedvenc projektünknek. Ercsi nagyon számít ránk, és mi magunk is boldogan valósítanánk meg a meséket álmodó kerekesszékes lány mesekönyvét.

Tegnap még a televízióba is bekerült, és aki nem látta a riportot annak ajánlom figyelmébe, mert egy hihetetlenül kedves lány álmairól szóló riport, minden sziruposság nélkül.

http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/04/06/13/Esely_2012_aprilis_6_.aspx

Beillesztettem volna, ha az MTV Videotár támogatná a videóbeillsztést.

De hát mi is a baj, 3 hónap alatt miért nem vagyunk képesek összedobni Ercsi álmát? Sokat gondolkodtam rajta, aztán rájöttem, hogy mi a probléma.

Egy lájk nem elég. Még egy mesekönyvre sem tudjuk összedobni a pénzt? - címmel jelent meg a hét elején egy cikk a HVG online-on. A cikk kitűnően rávilágított a legnagyobb hazai problémára, nem tanultuk meg egymást támogatni.

A like-ok száma mára hétszáz fölé emelkedett, szinte érthetetlen, hogy múlt heti aktivitás ellenére a konkrét támogatás viszont egyetlen forinttal sem nőtt. Hálásak vagyunk annak 27 bátor támogatót, aki eddig már 122.000 forinttal segítette a projekt megvalósulását, mert olyan célt támogatnak, amelyet mi magunk is értékesnek gondolunk.

indulj.be/projektek/ercsimese-konyv/

Nem vagyunk elég érzékenyek, vagy nem hisszük el, hogy 1000 forinttal is megvalósíthatjuk egymás álmát? Nem gondoljuk, hogy jó tett helyébe jó jár? Nagy kérdések ezek, azonban az bizonyos, hogy ha a like-olók fele bedobott volna 1000 forintot, már meg lenne a mesekönyvre való.

Érdemes lenne megtanulni az amerikaiaktól a támogatás tudományát, mert ott rengetegen hajlandók 5-10 dollárral támogatni egy-egy jó ötletet, s ezekből a "fillérekből" nagyszerű ötletek valósulnak meg.

Csak buzdítani tudok mindenkit, hogy segítsük közösen a jó projektek megvalósulását és váltsuk valóra azok álmait, akik mernek még álmodni.
 
Kapjuk már össze magunkat és dobjuk össze Ercsi mesekönyvét! 

 
A hőlégballonos eltévedt, ezért lekiált egy odalent álló férfinak:

- Elnézést! Megmondaná, hol vagyok?
- Egy hőlégballonban - feleli a férfi odalentről.
- Maga bizonyára informatikus - mondja erre a ballonos.
- Igen - válaszolja a férfi -, de honnan tudja?
- Onnan, hogy amit nekem mondott, az tökéletesen megfelel a valóságnak, de senki nem megy vele semmire.  

- Maga bizonyára menedzser - kiáltja lentről a férfi.
- Valóban - feleli a ballonos -, de honnan tudja?
- Onnan, hogy fogalma sincs róla, hol van és hová tart - mondja a férfi odalentről -, de tőlem elvárja, hogy segítsek. Ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk, csak ez most már valahogy az én hibám.

 Forrás: http://blog.pinkcakebox.com/

Elképesztő mennyiségű munka szakadt rám, aminek vannak nagyszerű eredményei és persze sajnos kudarcai is. Az elmúlt hónapok egyik legnagyobb eredménye, hogy elkészült az Indulj.be, ami Magyarországra is elhozta a közösségi finanszírozás -a crowdfunding - a világ számos helyén kiválóan működő finanszírozási megoldását. A kreatív ötleteket, művészeti projekteket futtató weboldalnak természetesen alkalmazkodni kellett a hazai viszonyokhoz, ami nem volt kis feladat. Büszke vagyok, hogy a nagy munka egy jelentős részét már elvégeztük és mostantól fogva havi 3-6 projektet tudunk elindítani. 

Az elmúlt időszak azt is megmutatta, hogy a közösségi pénzgyűjtögetés mellett a projektek nagyszerűen reflektorfénybe kerülnek. Számos támogató ajánlott fel más jellegű segítséget, nagy értékű munkát vagy egyéb támogatást. Ezt mostanában crowdsourcingnak hívják, de a magyar nyelvben megtalálható kaláka kifejezés nagyon hasonló fogalmat takar a valós közösségekben végzett közösen elvégzett munkákkal kapcsolatban.

Egyáltalán nem tudományoskodni akarok, csupán azért próbálom megfogalmazni a lényeges dolgokat, mert úgy szeretnék belevágni az Ember a Vízben következő nagy projektjének, hogy pontosan tudom, mit, miért csinálok. 

Régóta álmodom arról, hogy miként változtathatnánk azokon a dolgokon, a közösséget hogyan lehetne jobban bevonni a civil ügyekbe. Hogyan tehetnénk valamit közösen azokért a célokért, amelyek saját a környezetünkben megjelenő problémákat, ügyeket oldhatnák meg közös erővel.



Mi is lesz az Ember a Vízben? Egy online közösség, ahol civil, vagy lokális közösségi projekteket lehet majd közzé tenni, megosztani. A másik oldalról pedig ezeket a célokhoz lehet csatlakozni anyagi lehetőségeinknek megfelelő szinten pénzzel, vagy másfajta segítséggel. Mondok egy példát, ha egy iskolának füzetekre van szüksége, azt össze is dobhatjuk közösen, vagy ha valaki füzeteket gyárt felajánlhat bizonyos mennyiséget a jó célra. Ugye milyen egyszerű? Nagyjából ezt szeretném nagyban is megvalósítani, úgy hogy mindenki számára átlátható legyen, hogy felajánlott forintjai, vagy munkája a legjobban hasznosuljon. Nyerjen vele mindenki, a megajándékozó és a segítségre szoruló egyaránt.
Legyen ez egy nagy virtuális kaláka, ahol mindenki hozzáteszi a saját képességeit és lehetőség szerint hozzuk ki belőle a legjobbat. Oldjunk meg minél több problémát.

Kaláka : a legismertebb → társasmunkák egyike, amelynél a közösség tagjai vagy bizonyos csoportjai (lokális, vérségi, vagyoni) tagjuknak (családjának), vagy egy községi intézménynek szívességből vagy kölcsönösségi alapon munkát végeznek, s amelynél a segítők együtt, egyszerre, társaságban, s rendszerint szórakozással (ének, tánc, mese) egybekapcsoltan dolgoznak. A közösség bármelyik tagja akármikor visszahívhatja a megsegítettet, s az a munka visszaadását, a kalákában való részvételt kötelességének tartja. A kalákáknál éppen az önkéntes jelleg miatt kap nagy szerepet a szórakozás (→ kalákatánc). A kaláka elnevezés Erdélyben és a vele határos K-mo.-i részeken ismeretes, s megváltozott, ill. módosult jelentésű román kölcsönszó a magyarban. A Bácskában a móva, a Nagykunságban akoceta szláv eredetű elnevezést használják. Ismert a → segítség elnevezés is. Annak ellenére, hogy a kalákákhoz a munkán kívül még számos funkció tapad (→munkaszervezet funkciói), a kalákák a legtermelékenyebb munkaszervezeti formák között foglalnak helyet. A közösség ugyanis a rosszul dolgozót, hanyagot megszólja, s ha nem végez jobb munkát, legközelebb nem segítik ki, nem mennek el hozzá dolgozni. Az egyes családok kalákába ezért a legmunkaképesebb, a legkülönb családtagjaikat küldik, hogy a családra ne hozzon szégyent. A kaláka szervezésének módja, a munka lefolyása, s a benne érvényesülő →munkamegosztás a résztvevők feladatköre (→ gazda, → gazdasszony), a különböző hozzátapadó munkán kívüli funkciók a kalákát a legösszetettebb munkaszervezeti fajtává teszik. A kaláka megléte valamely közösségben a közösség egységét, bizonyos fokú homogenitását jelzi.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

 Kedves nagyszerű olvasóim, néhány nap alatt 17.000 emberhez jutott el a koraszülött osztályok megsegítésére indított akció híre, amelyet megosztva az események fősodrába kerültünk.

Az akció annyira jól sikerült, hogy a szervezők nem bírták a felajánlásokat, jelentkezéseket kezelni, így a legújabb hírek szerint átadták egy olyan csapatnak, akik évek óta igyekeznek a koraszülött kérdésben érdekelteknek önzetlenül segíteni.

Fontos, hogy a felhívás hatására már országossá szélesedett akció most igazán eljusson mindenkihez, így kérlek benneteket ezt az információt is osszátok meg a környezetetekben azokkal,akik segíthetnek.



Mi magunk nagyon boldogok vagyunk, hogy segíthetjük az akciót, s ennek a legjobb módja, ha a jelenlegi szervezők levelét továbbítom hozzátok. Az elmúlt napok eseményei bebizonyították, hogy a segítség nem feltétlenül anyagi természetű és hogy ha igazán fontos, tudunk még segíteni azoknak, akik rászorulnak. Köszönve az önzetlenségeteket és a segítőkészségeteket, arra biztatunk mindenkit, hogy ha a saját környezetében el tud indítani egy jó ügyet tegye meg, az akciót elindító koraszülött osztályon dolgozókhoz hasonló bátorsággal.
 

A Koraszülöttekért Országos Közhasznú Egyesületnek a szervezők átadják az egyik közösségi portálon a közelmúltban elindult ruha gyűjtést. Az átvétellel szeretnénk a koraszülött osztályokon dolgozókat tehermentesíteni, hogy maximálisan a munkájukra tudjanak koncentrálni. Illetve szeretnénk, ha az ország más koraszülött osztályaira is eljutnánk a felajánlások (ezen osztályok jelentkezését is a lenti emailcímre várjuk).

Ha valaki szeretne miniruhákat (40-56cm méret) felajánlani, várjuk jelentkezését a danna@koraszulott.com email címen vagy a koraszulott.com oldal fórumának csere-bere részlegében.

Kik is vagyunk?

Történetünk lassan 5 éves. Akkoriban többen üldögéltünk a gépeink előtt, kutakodtunk és próbáltunk választ keresni arra, hogy miért pont mi jártunk így.

Egy fórumon összetalálkozott néhány együtt gondolkodó, frissen koraszült anyuka,  akik az első, mélysötét, információ hiányos időszakon már túlestek.

Rádöbbentünk, segíteni kell, hogy másoknak könnyebb legyen, létre kell hoznunk a "sárga utat". Így született meg 2007 decemberében a Szülők a szülőkért lelkisegély szolgálat, ahol már megélt tapasztalatainkat adtuk át, az "utánunk következő generációnak".

Ezzel párhuzamosan, akkor még egy másik tárhelyen, egy szintén koraszült anyuka elkezdett cikkeket, információt gyűjteni egy összefoglaló honlap számára.

A következő lépés már adta magát egy szponzori segítségnek köszönhetően. Lassan 4 éve életre hívtuk nonprofit információs oldalunkat, a koraszulott.com-ot, ami az ország első kizárólag koraszülöttekkel foglalkozó, átfogó honlapja lett.

Többünkben megfogalmazódott az igény, hogy ne csak egy baráti társaságként létezzünk, hanem valamilyen formában intézményesítsük létünket: nagy örömmel fogtunk bele egyesületünk létrehozásába, amely nemrég meg is kapta a közhasznúsági státuszt.

Az egyesület titkára Damásdi Anna, alelnök Kulcsár Judit, és elnöke Földvári Nagy Zsuzsi.

Az akció tehát folytatódik, keressétek a szervezőket itt...  danna@koraszulott.com

Kötőtűre fel! - az Ember a vízben továbbra is beszámol a részletekről.

Az élet ismétli magát, néha jobb, máskor rosszabb eredménnyel. Tegnap megint megtanultam, hogy az ember biztonságérzetét iszonyatosan könnyű összezúzni. Elég hozzá egy tégla, egy rossz ember és egy kínálkozó lehetőség.

Az egész blog születését jelentő robbanás évfordulóján azt gondoltam, hogy újraírjuk a történetet és minden tiszta lappal indul. Hát erre a tegnapi este csúnyán rácáfolt. Majd egy éve elzavartunk egy betörőt a házunk nappalijából, tegnap sajnos nem sikerült ezt a nagyszerű teljesítményt megismételni. Rendes havi egyszeri táncházunk után elég zűrös after partyt okozott az a kedves betörő, aki tegnap este betörte az ablakunkat, majd ellopta a laptopomat, mobilomat és a kedvenc hátizsákommal kereket oldott.



A kiérkező rendőrök forró nyomon eljutottak a tetteshez és a telefonomat visszaszerezték. A többi tárgyamnak sajnos nem akadtak a nyomára. Tulajdonképpen ismét a barátaim siettek a segítségemre, mert most éppen egy kölcsön laptopon pötyögöm befelé a nem annyira vidám bejegyzést.

Lássuk meg a jót a rosszban. Rádöbbentem, hogy a telefonom gyakorlatilag nélkülözhetetlen és fogalmam sincs róla, hogy miként pótoltam volna a benne levő számokat. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire függő az ilyen nem valódi dolgoktól. Szinte szégyellem, hogy másoknak az éjszakát kell túlélni ebben a szörnyű hidegben, én meg azon nyafogok, hogy elvesznek a telefonszámaim.

Azt hiszem a rossz érzéseimet mégis csak az okozza, hogy egyes emberek aljas érdekből betörnek abba az élettérbe, amelyet az ember szentnek és sérthetetlennek gondol. Egy ilyen esemény valahogy az kérdőjelezi meg, hogy valóban jó helyen telepedtem-e le és hogy néhány jellemhibás ember elronthatja-e azokat a pozitív tapasztalatokat, amelyeket a kisközösségbe becseppent magamfajta exbudapesti annyira jónak gondol.

Zárógondolatként egy kicsit pozitívabb szeretnék lenni, valaki megajándékozott azzal az érzéssel, hogy az új személyihez, új személyiség is jár. :-) Legyen ez egy sikeres, céljait megvalósító, másokat még jobban segítő, kiegyensúlyozott, anyagi gondoktól mentes, boldog családapa. :-) Remélem nem estem túlzásokba.

Tegnap kórházban voltam, szerencsére csak azért mert meghívtak. Sőt, mivel meghívtak örömmel mentem tegnap a Bethesdába. Aki ismeri, tudja, hogy a Bethesda az egyik legjobb gyermekekkel foglakozó intézmény Budapesten, s jó lenne, ha máshol is ennyire értenének ahhoz, hogy miként változtassák át a rettenetes hangzású kórház szavunkat - egészségügyi intézménnyé. Gondolkodásbeli különbség mutatkozik ugyanis a jól működő és a szörnyűséges intézményeink között.

Direkt nem arról beszélek, hogy sok múlik a technikán, mert gyógyítani küldetés, és aki ezt elfelejti, az inkább ne tegye.  Ennek ellenére fontos minden olyan adomány, segítség, ami jobbá és szebbé tesz egy "kórházat". Az is biztos, hogy hamarabb kap segítséget az, aki maga is igyekszik, hogy jobbá tegye saját körülményeit, jól megválogatja az embereit és szívvel lélekkel küzd a rábízott életekért. Jó tudni, hogy vannak még ilyen helyek, emberek.

Személyes érintettségem is van a Bethesda témában, s ezért tegnap különösen örültem annak, hogy a Magyar Telekom egy olyan videós rendszert ajándékozott az orvosoknak, amellyel napi szinten tudnak konzultálni, akár vidéki partner intézményükkel is.

(A kép a Bitporton megjelent cikk illusztrációja)

Nem akarok senkit a technikai részletekkel traktálni, viszont az elgondolkodtató, hogy nem került sok csilliárd forintba. A mintegy 10 milliós ajándék viszont olyan hatékony eszközt ad az orvosok kezébe, aminek segítségével sok gyerek életét menthetik meg.

Jó célt választott a Telekom csapata, már 5 éve támogatják a Bethesdát eszközökkel szolgáltatásokkal, s ez becsülendő, jó üzenet. Egy biztos, jó helyre került és reménykedem benne, hogy másoknak is jó üzenetet közvetít majd a tegnapi videókonferencia rendszer átadó.

Minden egyes fillér, ami a társadalom, az egészségügyi rendszerünkbe kerül adományok, szponzoráció vagy bármilyen hasonló módon, minket gazdagít. A saját jövőnkbe, saját életünkbe ennél többet is kellene áldozni, szóval mindenkit arra buzdítok, hogy fektessen olyanba, ami igazán megéri. Ez legtöbbször nem pénz kérdése, sok esetben elég egy kedves mosoly, egy jól elvégzett feladat, egy türelmes válasz azoknak, akik életében éppen kritikus dolgok történnek. Befektetés a szeretet és a felelősségteljes gondolkodás, ami sokszorosan térül meg, ha magunk kerülünk hasonló helyzetbe.
 

A Facebookon találtam egy felhívást... Hát az már tényleg fantasztikus, hogy a közösség miként írja át a történeteket, szabályokat. Nem mi vagyunk a forrásai a hírnek. A fura és nagyszerű pedig az, hogy egy ilyen hír milyen pillanatok alatt megy végig mindenhol. Örömmel jelzem, már több, mint 10.000 ember olvasta a hírt nálunk. Olyan, mint egy nagy áramlás...  

SEGÍTSÉG AZ I.GYERMEKKLINIKÁNAK Kedves ismerőseim, sógornőmmel, Baginé Timkó Judittal egy felhívást indítunk a SOTE I.Gyermekklinika segítésére....nem kérünk pénzt, csak szakmai segítséget...

KÉRLEK Titeket, ti is osszátok meg és rakjátok fel az üzenőfalatokra, hogy minél több emberhez eljuthasson.... Kedves Anyukák, Nagymamák és vállalkozó szellemű Hölgyek! Koraszülött osztályunknak keresünk olyan vállalkozó szellemű segítőkész Anyukákat, Nagymamákat és Hölgyeket, akik jó szándékból vagy jutányos áron (100-200ft) varrnának az osztályon tartózkodó koraszülött kisbabáinknak rugdalózókat és bodykat (kb 10-10 darabot különböző méretekben).



Illetve kötnének pár kissapkát (22cm-es fejkörfogattól 32cm-ig). Sajnos a mai világban egyre több kisbaba látja meg korábban a napvilágot. A mi osztályunkon 400 grammtól (nem, nem hiányzik egy nulla) 6 kilóig fekszenek a kisbabák, akik valamilyen oknál fogva intenzív ellátást igényelnek. A már jól lévő babákat mi is szeretjük felöltöztetni, hogy komfortosabban érezzék magukat, illetve hogy szokják a szobahőmérsékletet. A tőlünk távozott gyermekek szülei a nagyobb babáknak sokszor hoznak ruhákat amiket az Ő gyermekük már kinőtt, de sajnos a 2 kiló alatti kisbabáinkra nagyon nehéz ruhát találni, és ha az ember rálel 1-2 darabra, akkor az ára a vásárlás akadályozó tényezője (2000-5000ft).

Minden ruhára nagyon vigyázunk, pontosan azért mert nagyon nehéz beszerezni , ebben sokat segít az hogy osztályunknak saját mosodája van, így nem kell központi mosodába küldenünk a ruhákat. A legelső 1500grammos babára való ruhát egy anyuka hozta és elmesélte hogy azt a ruhát bizony az ő játék babája viselte. Ebből a darabból indultak el az első bodyk és rugik. Sajnos sapkákat ekkora méretben nem lehet kapni, már jó pár helyen keresgéltünk, de hiába. A sapkákra azért lenne nagy szükségünk mert ezek a pici babák a fejükön keresztül nagyon sok hőt veszítenek, és a sapkákat ennek megakadályozására használnánk.

Az anyagot mi beszereznénk, pesti viszonylatban személyesen, vidéki viszonylatban postán eljuttatnánk a méretekkel együtt. Minden segítséget nagyon köszönünk az osztályon fekvő és növekvő kisbabák nevében.

Ui.: A segítőkész varrónőknek az elkészült ruhákról viselés közben fényképet tudunk készíteni a babák arcának kitakarásával (sajnos személyiségi jogok miatt arcukat nem mutathatjuk). Kapcsolat tartó: Baginé Timkó Judit (I.Gyermekklinika) Bagi Gabriella (facebookon mindkettőnk leinformálható)

Ha ez igaz, akkor kezdhetünk kötni, horgolni országszerte.

Egy amerikai modell továbbfejlesztésével művészek, feltalálók, innovátorok, fejlesztők és kutatók projektjeit támogatja a legújabb hazai közösségi oldal az Indulj.be.

A közösségi finanszírozás – crowdfunding - a legfiatalabb internetes jelenség, amely egyre nagyobb szerepet kap a kreatív ötletek és művészi projektek megvalósításában világszerte. 2009 óta annyira divatos lett ez a modell, hogy számos vállalkozás, kezdő vállalkozó és művész lát elindulási, bemutatkozási, befutási lehetőséget a közösségi projekt oldalakban.
A tervezett könyvek, rajz és dokumentumfilmek, koncenterek, találmányok, és startup vállalkozások bemutatkozásai, projektvázlatai alapján a felhasználók eldönthetik, hogy támogatják-e az ötletgazdákat. A közösségi oldalakon meghirdetett projektek sikere az ismerősök aktivitásán múlik, egy jó ötlet már néhány száz támogatóval is komoly sikert érhet el.



Az amerikai Kickstarter sikeres működési modelljét gondolták újra az Indulj.be fejlesztői: a világszerte megszokott pénzgyűjtés helyett a kreatív ötletek megvalósítására koncentrálnak a most elindított szolgáltatásukban. A működési elv lényege itt is a közösség erejében rejlik, de az új modell akár a gazdaságot is élénkítheti a válság közepén is. Az ismerősök alkotta közösség ereje az előértékesítés módszerével összevonva egy, új szemléletű, kreatív értékesítői rendszert alkot, amely lehetőséget ad arra, hogy az ötletek megvalósuljanak.
 
A hétfőn éjféltől élesben működő Indulj.be segítségével bárki kiadhatja a könyvét, lemezét, de ugyanígy lehetővé teszi egy festőművész eszközeinek beszerzését, egy új online szolgáltatás beindítását, egy mobil alkalmazás kifejlesztését vagy éppen egy új szuperkütyü prototípusának legyártását. - összegzi a szolgáltatás lényegét Moldován Csaba ötletgazda. Hetente több projekt jelentkezését várjuk, hiszen hatalmas igény mutatkozik a hiánypótló szolgáltatásra.

Az oldal tervezői a magyar viszonyok között évi 150-200 projekttel számolnak, de felkészültek arra is, ha ennek a többszörösét kellene átfuttatniuk rendszerükön. A most elindított oldal mintájaként tekinthető Kickstarter viszonyításként 10.000 projektet valósított meg az elmúlt három évben. 

Az Indulj.be az új ötleteket leginkább a Facebookon hamarosan beinduló ötletpályázattól várja. A hétfőtől futó bétaverzió most elindított projektjei között már találhatunk több érdekességet, például egy mobil alkalmazást, az Őstermelő 2.0-át, amely a lokális vásárlási lehetőségeket adaptálja okosmobilra. Az induló művészeti projekt pedig – egy mesekönyv kiadását – tűzte célul, az Ercsi Mese-könyv szerzője, Koncz Erika, régi álmát szeretné megvalósítani a közösségi projekt segítségével.

Az egyedi lehetőségeket kínáló oldal elindulásával itthon is sikeres lehet a közösségi támogatás rendszere, s számos olyan területeken - sportfinanszírozás, startup vállalkozások, civil szervezetek támogatása - fejtheti ki pozitív hatásait, ahol eddig nem élvezhették egy ilyen rendszer előnyeit.

2007 óta az év első média eseményei között találhatunk egyet, ami igazán nemes célokat szolgál. A hagyománnyá vált rendezvény jól mutatja, hogy az újságírók többsége egyáltalán nem gondolja, hogy ajándékokat kell elfogadnia olyanoktól, akiknek viselt dolgaikról amúgy is ír. Ezen kívül teljesen felesleges egy olyan világban céges ajándékokat osztogatni, ahol mások sokkal jobban rászorulnak az erre szánt forintokra. Január elején tehát ismét lesz újságíró karácsonyi ajándék aukció.

Évről évre hatalmas mennyiségű kacat, hasznosnak gondolt reklámajándék érkezik a szerkesztőségekbe.

 

Pedig az újságírók jó része egyáltalán nem szereti az ilyen kacatokat és nagy örömmel veszi, ha egy cég az ünnepek idején inkább jótékonykodásra költi az ilyen célokra szánt, amúgy kidobni való pénzét.

Karácsony után a hazai szerkesztőségek népes tábora gyűlik össze, immáron sokadszor, egy igazi jó bulira azért, hogy a felhalmozódott ajándékokat egy árverés keretében jótékony segítséggé konvertálja. Ez idén sem lesz másképp a hagyományosan résztvevő - Kreatív, origo, Figyelő, Hírszerző munkatársai - 2012. január 13-án a Sirályban árverezik el a karácsonyi repiajándékokat. A befolyt összeget pedig a Léthatáron Alapítvány kapja. A nagyszerű kezdeményezéshez további szerkesztőségek jelentkezését várják!

Idén az Ember a Vízben is ellátogat a bulira.

Egy éve történt, mára már csak emlék, hogy ugyan ezen a napon felrobbant a házunk. Sokat gondolkodtam rajta a héten, hogy mit fogok érezni ezen a napon. Most leginkább azt érzem, hogy valami megváltozott, visszavonhatatlanul. Próbálom összeszedni a gondolataimat, de nem nagyon jutok velük semmire.

Rengeteg segítséget kaptunk akkor, amiért a mai napig nagyon hálásak vagyunk. Megpróbálunk azóta mi is mindenkinek segíteni, azóta talán néha erőnkön felül is. Egy biztos segíteni nem csak anyagiakkal lehet.

Próbálunk máshogy gondolkozni és máshogy élni: takarékosabb, környezettudatosabb és szociálisabb lett az összes családi döntésünk.

Hogy kijöttünk-e a vízből? Nem tudom pontosan megmondani, de a családunk sokkal szeretet-teljesebb, összetartóbb lett. Megértettük, hogy mennyire fontos az élet, mennyire fontos, hogy senkinek sem lett semmi baja akkor, amikor téglák és üvegszilánkok repkedtek mindenfelé.

Rengeteget tanultunk, sok mindent megértettünk és egyre biztosabban látjuk, hogy eljött az ideje, hogy a helyi közösségek összefogjanak saját céljaik megvalósítására. Megtaláltuk azokat lehetőségeket, amelyek segítségével közösen könnyebb lesz segíteni egymáson, magunkon.

Egy éve megszületett az emberavizben.hu ötlete is, mert látjuk, hogy segíteni kell másokon is, s hogy ez nem megy máshogy, mint közösen, összefogva. Dolgozunk rajta, de még nem sikerült az a kevés tőkét összeszedni, amivel el lehetne indítani egy civileknek segítő oldalt, pedig jövőre láthatóan nagy szükség lesz egy ilyenre, mert az állam egyre távolabb lép a civilek támogatásától.



Többször nagyon közel álltunk a sikerhez, de valahogy még nem jött el a nagy pillanat, a nagy áttörés. Jövőre remélem megvalósulhat.

Nagyszerű történeteket kaptunk, segítettünk egy féltucat kisebb ügyben. Tanácsokkal segítjük a Bónusz Brigád havi aukciójának kiválasztását. Megismertünk egy csomó nagyszerű embert és rengeteg kiváló, támogatható célt. Segítettünk tanszereket gyűjteni, cipőket, ruhákat, meg játékokat küldtünk rászorulóknak.

Összegezve tettük a dolgunk és ez jó érzéssel tölt el. Ha így nézzük sikeres évünk volt. Remélem jövőre ennél még több jó történetet tudunk megosztani, még több segítséget tudunk megfelelő helyre irányítani, és ha valaki tanácsainkat kéri hasznos válaszokat tudunk adni adományozóknak és bajbajutottaknak egyaránt.

Az első születésnapunk összegzése mellett fontos megköszönnünk azt a rengeteg tanácsot, segítséget, támogatást, amit barátainktól, olvasóinktól, blogger kollégáktól kaptunk. Szívesen vesszük továbbra is a jó történeteket, és a lelkes támogatókat, hiszen egyre nagyobb a szükség arra, hogy összefogjunk azok érdekében, akiknek egyre nagyobb szüksége van erre.

Nagyszerű élményben volt részem kedd este, amit a Vinopolis hihetetlen ötletgyárosainak köszönhetek. A nemrégiben megnyitott budapesti borpalota meglepő rendezvényre invitált meg egy maroknyi vendéget. Ha valaki elvesztette volna a fonalat, atekintetben, hogy mit keres egy borkóstoló az ember a vízben blogba, gyorsan pontosítok, vakkóstoló.

A Vinopolis borszakértői nem kifejezetten a szakmájuk kiváló szakértőinek rendeztek zártkörű, bennfentes eseményt, hanem a Vakok Intézetének lakói közül hívtak meg a tegnapi kóstoló vendégeit. A rendhagyó borkóstolón persze néhány blogger és újságíró is ott lehetett, s egy igazán jó hangulatú estét tölthettünk el együtt.

A szervezők a látók számára is oda készítettek egy kendőt, amellyel önként vállalkozhattunk a nagy kalandra, a "láthatatlan" bor és ételkóstolóra. A bátrabbak bevállalták a korlátozást, s azt gondolom, hogy aki így abszolválta az estét egyáltalán nem bánta meg a dolgot.

A szakmaiságot természetesen a Vinopolis legjobb szakemberei segítették, szolgalmasan bővítgették mindannyiunk szókincsét a borbírálók szakzsargonjával. S miközben a minerális ízek keveredtek, citrusos illatokkal nagyszerű hangulat alakult ki. Szép lassan elmosódtak a láthatatlan határvonalak látók és nem látók között. Hangulatok, ízek és zamatok harmóniája váltotta fel a mindannyiunknak nyomasztó őszi szürkeséget. Harmonikus pillanatokká varázsolták a megcsörrenő poharak az addig ismeretlen érzéseket, élményeket azok számára is, akiknek eddig idegen volt az a világ amelybe kiváló vezetőnk segítségével egy kicsit mégis beleshettünk.

Igazi kaland volt, egy nagyszerű élmény, tapasztalat. Sokat járt a fejemben egész este egy nagyon hiányzó barátom, aki sokat tanított arra, hogy a látásunk sokszor pont a lényegről tereli el a figyelmünket.



Még egy megjegyzés a végére, hogy egyre kevésbé felidézhető számomra az az érzés, amit valahogy ez az este most visszahozott, régen volt, hogy a vakon megbíztam valakiben. Ezen most is gondolkodom, 1-2 nappal az esemény után. Fiatalabban valahogy jobban ment. :-)

Borzalmasan el voltam havazva az elmúlt hetekben, alig maradt időm a posztolásra. Viszont a falunkban történt tűzeset okán megkésve bár, de szeretném én is jelezni, hogy igyekszünk mi is valahogy segíteni.

November 23-án este leégett egy családi ház tetőszerkezete Csobánkán, a Petőfi utcában. Személyi sérülés ugyan nem történt, de a ház lakhatatlanná vált, nyolc ember ideiglenes elhelyezését kellett megoldani. Winkler Sándor Józsefné polgármester gyűjtést hirdetett a családnak. Ennyi lenne a kommentár nélküli hír, de persze van kommentár is.



A falu ismét összefogott és ez megint azt bizonyítja, hogy a közösség ereje mindenféle problémában hatékony megoldás lehet. Ezért kérünk mindenkit, aki tud segítsen.

A Petőfi Sándor utca 12. szám alatt élők háza, és ingóságai komoly károsodást szenvedett. A családban 3 kiskorú gyermek él, egy 3 éves, óvodás kislány, és két alsó tagozatos 8-10 éves fiú és lány.

A tűzeset kapcsán a ruhák, cipők és berendezési tárgyak megsemmisültek. Ezért kérünk minden kedves olvasót, amennyiben mód van rá segítsen téli gyermekruhával, cipővel, ágyneművel, ágynemű huzattal, felnőtt ruházattal, tartós élelmiszerrel, ággyal, szekrénnyel, gyermekjátékkal.

A családtagok minden adományt szívesen fogadnak, kérjük azokat szíveskedjenek a csobánkai Baross Péter Közösségi Házban működő ideiglenes óvodába vinni, munkanapokon 8-17 óra közt.

A polgármester most is most is arra buzdította a kis közösséget, hogy segítsen mindenki a bajbajutottakon, hasonlóképpen mint egy éve, amikor minket is ki kellett segíteni a bajból.
A mi házunk már nagyjából rendben van, s nagyon remélem a Petőfi utcaiak is túljutnak ezen a nehéz időszakon. Egy a legfontosabb, hogy ebben az esetben sem sérült meg senki, mert minden elveszett érték pótolható, újra beszerezhető, de vannak ennél sokkal fontosabb értékek, amelyek pótolhatatlanok.

Sokat vívódtam, végül arra a döntésre jutottam, hogy elindulunk a OTP, az origo és a TV2 által meghirdetett Együttható pályázaton. Aki ismeri az elmúlt évemet, nyilván tudja, hogy két olyan Facebookos pályázat van hátam mögött, amelyben ugyan komoly sikereket könyvelhettem el, mégsem kerültem sokkal közelebb ahhoz a célhoz, hogy végre megszülessen az általam megálmodott közösségi adományozási oldal.

Most komolyan felkészültünk a pályázatra és nagyon értékes anyagot adtunk le az Együttható bírálói számára. Az önkéntesség évében szinte hihetetlen, hogy addig nem sikerült igazán komoly támogatást szereznem egy ilyen közösségi oldal felállításához. Persze nem rólatok van szó, akik eddig is rám szavaztatok, buzdítottatok a céljaim elérésére, inkább talán csak annyi hiányzik, hogy olyanok is meglássák, akik képesek lennének egy igazi kezdőlökéssel besegíteni.



Most azonban tényleg komolyan vettem a feladatot, és nagy szerencsémre találtam egy olyan szervezetet, amely szívesen tűzné a zászlajára a közösségi támogatás céljait. A támogatóm a Kézenfogva Alapítvány értelmi fogyatékos és halmozottan sérült embereknek segít elsősorban. Ma Magyarországon közel 600.000 fogyatékos ember él, ebben benne vannak a mozgáskorlátozottak, a siketek, a vakok és az értelmi fogyatékosok is. A pályázatomat nagyon hatékonyan segítették, s olyan részleteket világosítottak meg előttem, amelyre korábban sosem gondoltam végig. A magam botcsinálta karitatív elképzeléseit az ő tapasztalataikkal ötvözve készült egy olyan anyag, amely szerint már igazán érdemes a megvalósulásra.

Megcéloztuk a jövendőbeli partnereket is, és nagyon remélem, hogy a Máltai Szeretet Szolgálat, a Rex Alapítvány, a Tappancs, vagy az Igazgyöngy szívesen csatlakozik majd a céljaimhoz. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak ő velük fogunk dolgozni, inkább csak egy üzenet másoknak is, hogy nyitottak vagyunk minden partnerségre.

Komolyan hiszek benne, hogy 2012-re ugyan elmúlik az Önkéntesség éve, de nem nagyon marad más lehetőségünk, mint hogy valóra váltsuk annak az üzenetét, hogy csak a közösség képes segíteni. Ha meg tudjuk valósítani az Ember a vízben terveit, ebben egy közösségi karitatív finanszírozási megoldás mindenkinek hasznára lehetne.

Az elképzeléseim megvalósuláshoz azonban szükségem van a közösség támogatásra, rengeteg múlik most azon, hogy ha elindul az Együttható támogattok-e abban, hogy ezt a gondolatot elvigyem végre azokhoz, akik egy újszerű, fenntartható, sokaknak segítő megoldást szeretnének támogatni, ami a hazai civilek működését - közvetlenül a segítőket segíti.

Találtam egy viszonylag jó példát, Hollandiában, a PifWorld céljaiban a saját álmaimra ismertem, kár, hogy teljesen lokálisan gondolkodnak és nem nyitják a támogatottak körét akkorára, hogy akár mi is beleférjünk.

Ja igen november 27-ig kiderül, hogy bejutunk-e a versenybe, utána megint jön a like mizéria.... Előre is elnézést érte!