Nem gyakran írok magamról, de most úgy érzem érdemes megosztani a tegnapi napot. Alapvetően jól alakulnak a dolgaim mostanában, majdnem kész a ház - na jó még jön a gázszerelő, fel kell építeni egy cserépkályhát, ki kell festeni, de úgy nagyjából látszik, hogy hol az alagút vége. :-) Ez mindenképpen sokat segít abban is, hogy végre más dolgokra is tudjak koncentrálni.
Jó szokásomhoz híven most is 42 dologban merültem el és kezd a 24 óra kevés lenni mindenre, de ez így jó. Tegnap rájöttem, hogy mennyire kell hinni saját sikerünkben, és hogy mennyire fontos, hogy ez be is teljesüljön, mert akkor az ember szárnyakat kap a vágyaihoz. :-) Aki olvassa a blogot, vagy barátom ismerősöm, tudja, hogy az elmúlt hónapban sokat foglalkoztatott a Vodafone Főállású Angyal pályázata. Kezdetben a feleségem azt mondta dilis vagyok, hogy ennyire komolyan veszek valamit, de aztán belenyugodott, hogy ha valamibe belepotyogok, akkor azt végigcsinálom.
.jpg)
Nem is gondoltam, hogy ennyire jól fog teljesíteni az Ember a Vízben projekt. Nagyon meglepődtem, amikor azt tapasztaltam, hogy az első 10-be is bekerültünk. Persze le is tört, az hogy nem voltak egyenlők az esélyek minden esetben, hiszen hogy is versenyezhetnék egy Baptista Szeretet Szolgálattal, vagy egy Vöröskereszttel. Az első három helyre tisztán tudtam, hogy nincs esélyünk. Noha a verseny közepén a hetedik helyig verekedtük fel magunkat, a nagy számok törvénye alapján majd ötszáz nevező közül bőven akadt, aki körbeküldte az egyetemi és egyéb listákon s pillanatok alatt lejjebb tolta az addig jól szereplőket. Nem baj - gondoltam. A cél jól szerepelni és ismertséget szerezni a blognak. A megszerzett 528 szavazat komoly civil szervezeti támogatás nélkül hatalmas eredmény. Végül a 17 helyre volt elég, ami nagyon jó szerintem.
Sokat segített a média, meglepő volt, hogy ennyi figyelmet kaptunk és ezúton is köszönöm ezt azoknak a barátaimnak, kollégáimnak, akik az Ember a Vízben történetében hírértéket láttak.
Rengeteget segítettek a barátaim, akik bizonyos pillanatokban szinte jobban hittek a sikeremben, mint magam. :-) Végül, de nem utolsó sorban a családomnak is köszönettel tartozom a türelemért, amit esténként tanúsítottak, amikor újra és újra leültem kampányolni. A 2,5 éves kisfiam valamikor a kampány közepén megkérdezte: Apa te most dolgozol? Nem tudtam neki válaszolni...
Tegnap - a Buddha napon - este hatkor megjött a telefon, hogy beválasztottak az elődöntősök közé. Hihetetlen érzés volt, amit még ma is csak ízlelgetek. Köszönöm, hogy ennyien bíztok benne, hogy a bizalmatokat valami olyanra váltom, ami másoknak is segíthet. Ez nekem nagyon fontos. Igyekszem megfelelni az elvárároknak és megteremteni azt amit megálmodtam, hogy valódi segítő közösséggé válhasson az Ember a Vízben, a ti segítségetekkel.
