Egyre jobban foglalkoztat az önkéntesség és közösségi adományozás kérdése. A legújabb sztorinkat a Habitat for Humanity-től kaptuk, akik jobb életkörülményeket teremtenek szegény családok számára. Jó látni, hogy vannak még működő modellek, amelybe a helyieket is bevonva, gyakorlatilag saját magukat segítik ki a bajból a rossz körülmények között élő családok.
Amikor idén tavasszal először Berekfürdőn jártunk, hogy felmérjük azt a három önkormányzati bérlakást, amelyeknek a felújításához az önkormányzat kért tőlünk segítséget, majdnem hanyatt estem. Először is itt a bérlakások családi házakat jelentenek, ami akár jó is lehetne, de olyan szörnyű állapotban voltak, hogy méretük miatt még kevésbé volt elképzelhető, hogy valaha lakhatók legyenek. A házak olyan rosszul voltak szigetelve, hogy nem lehetett 15 foknál jobban kifűteni őket, akkor se lehetett kifűteni őket, ha minden pénzüket erre költik. És rémesen penészesek voltak, miközben mindegyikben laktak gyerekek is. Az egyik család háza, gyakorlatilag egy torzó volt, semmi külső szigetelés nem volt ezen a kísértetkastélyon. Jól jött volna a varázserő megint, mint már korábban annyiszor, de most sem sikerült csodával házat építeni.Azonban nemcsak a házak voltak rossz állapotban, hanem a bennük élő 14 ember is. Testileg is rájuk fért volna a rekreáció, lelkileg még inkább. De amikor mindenkinek van elég baja, vajon ki foglalkozik a másikkal? Egyedül, csak magukra számítva, várhatták volna a hideg telet.
Három család, 14 ember, 10 gyerek: Anna, aki hiába dolgozik, mégis csak nehezen tudja eltartani magát és középiskolás fiát. János, akinek tavaly szívinfarktusa volt, leszázalékolták, és nem tudta befejezni házát. Hitelét sem tudta fizetni, ezért vette át az önkormányzat, így a család bérelhette a befejezetlen romhalmazt magának, Ildikó pedig egyedül neveli 4 kicsi gyermekét, és az egyik kislány, Tamara kromoszóma rendellenessége miatt nem tud dolgozni.
Idén nyáron rajtuk kellett tehát segíteni: előteremteni a pénzt az anyagokra, megszervezni a külföldről érkező önkéntesek útját, szállását, munkáját. Felmérni, tervezni, felügyelni, rohangálni…
Ebben a projektben önkéntesek szervezésén túl, adományokkal is segítenünk kellett a kilátástalan körülmények között élő embereken, akiknek egyedül nem lett volna módjuk, hogy rendbe tegyék házaikat.
Egész nyáron dolgoztunk, 7 csoport érkezett Amerikából, 90 önkéntes segített nekünk szigetelni, kifesteni a házakat. Amikor minden kész lett, tanácsot is adtunk a családoknak, hogy tehetnék pénztárca kímélőbbé fűtésüket.
Az önkéntes csoportok munkájuk mellé adományt is hoztak. Örülök, hogy bár a nehéz helyzetű családok minden gondján nem is tudtunk segíteni, de élhetőbb környezetet teremtettünk. Azonban még nagyon sokan álmodnak arról ebben az országban, hogy egy varázsmondatra egy szép, takaros házacska terem a régi helyén, ott ahol ők most kénytelenek álomra hajtani a fejüket. Jó lenne, ha mindenkihez eljuthatnánk egy napon!
A Habitat for Humanity Magyarország
A Habitat for Humanity Alapítvány csapata alacsony jövedelmű családok lakáskörülményein igyekszik javítani építkezésekkel és felújításokkal, amit adományokból és önkéntesek bevonásával valósítunk meg. Szeretnénk mindenki számára elérhetővé tenni a tisztes, fenntartható otthont. Magyarországon 1996 óta építünk, több mint 1186 család gondjain enyhítettünk ez alatt az idő alatt.
A Habitat jó példa arra, hogy miként működhet az önkéntes munka és az adományozási rendszer egyszerre a rendszerben. Én egyre jobban várom azt az időt, amikor rájövünk, hogy csak a közösség ereje segíthet problémáinkon. Ezt valahogy egyre kevésbé alkalmaztuk az az elmúlt években, és a társadalom ezen alapvető funkcióját szép lassan el is felejtették számosan.
Ezeket a gondolatokat már Alexander Field is megfogalmazta valamikor a múlt században, így az ő soraival zárom a mai bejegyzést - "Fontos, hogy megértsük, nem azért vagyunk ezen a világon, hogy önmagunkat valósítsuk meg, hanem hogy egymást segítve megoldásokat találjunk a problémákra."
