Jönnek a történetek szép sorban. Ezekből látszik, hogy mennyi mindenki végez segítői munkát önkéntesen.

Délután öt óra. Megérkezem. Amíg lepakolok a helyemre, és felveszem a fejhallgatómat, hallgatom a többi ügyelő beszélgetéseinek félmondatait: - „Szia, ez a Kék Vonal! Miről szeretnél beszélgetni?” - aztán csend, majd – „...és mit gondolsz, miért mondta ezt a barátod? Előfordult máskor is, hogy ezzel fenyegetett?” A másik oldalról: - „...most itt te vagy a fontos nem én, beszéljünk inkább rólad! Te mit gondolsz erről?”

A „civil” életemben anyuka vagyok, pénzügyi menedzser, akinek épp lejárt a munkaideje, háziasszony, aki vett egy kiló kenyeret otthonra, mire bekapcsolódik a gépem, átváltozom, itt most telefonos ügyelő vagyok. Önkéntesként gyerekeknek segítek, akik felhívják a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány éjjel-nappal hívható ingyenes telefonszámait.

Te mit gondolsz erről? – ismétlem el magamban. Amikor telefonos segítőnek képződtem,  sokat fejlődött az önismeretem, tanultam a gyerekek jogairól és szükségleteiről, tanultam kommunikációt, de talán ez volt az egyik legfontosabb, amit meg kellett tanulni, hogy hogyan legyek én kevésbé fontos egy beszélgetésben. Hogyan segítsek úgy egy gyereknek, hogy közben nem tukmálom rá az első kézenfekvő megoldást, ami eszembe jut, hanem segítem, hogy ő maga gondolhassa végig, mik a lehetőségei, hiszen ő van otthon a saját világában. Én még csak nem is látom őt, és abból a 10-20 vagy legfeljebb 40 percnyi beszélgetésből nem is merhetem bármiről azt gondolni, hogy az tényleg úgy van, ahogy én elképzelem, hogy az én megoldásaim neki is megoldások lehetnek.

Persze van már némi tapasztalatom. Nem esem kétségbe, ha felveszem a telefont és valaki torkaszakadtából beleordít, kellő humorral tudom kezelni, ha egy csoport gyerek azzal tölti a délutánját, hogy vicces történeteket találnak ki, figyelve, hogyan fogok reagálni arra, hogy Laci ellopta a tanárnő intimbetétjeit és körberagasztotta a padját vele. De akkor is tudok mit mondani, mikor egy vékony kislányhang elmeséli, hogy terhes és nem meri elmondani a szüleinek. Tudom, hogy mindig úgy kell felvennem a telefont, hogy egyaránt nyitott legyek egy vidám beszámolóra a nyári táborról és a legsúlyosabb krízisekre. Tudnom kell, mit mondjak, ha a hívónak öngyilkossági gondolatai vannak, mit ha súlyosan bántalmazzák otthon, mit, ha a drogokról kérdez és mit, ha a szexről. Meg kell találnom a hangot egy zokogva telefonáló kisiskolással is, egy dühös kamasszal, de egy kétségbeesett szülővel vagy egy aggódó nagymamával is.

De mégis minden alkalommal, mikor bejövök emlékeztetem magam, hogy most majd úgy kell nekifogjak a beszélgetéseknek, hogy megkérdezzem, te mit gondolsz erről. Közben kicsit anyuka leszek, mikor megbeszélem egy kisfiúval, hogyan tudná megmondani otthon, hogy rossz jegyet kapott, meg kicsit menedzser is leszek, amikor egy idősebb lánnyal végiggondolom, hogy igazándiból hova is szeretne továbbtanulni, meg háziasszony is leszek, mikor megmondom valakinek, hogy nem ég le a palacsinta. Nem hagyom kint az iroda előtt minden tudásomat és élettapasztalatomat, mert nagyon is kellenek ezek ide. Csak mindezt egy lépéssel hátrébb teszem, mint ahogy a való életben tenném és magamat lecsendesítve megpróbálok arra figyelni, hogy neki ott a vonal végén mi a fontos.

Nem volt könnyű ezt megtanulni, főleg nekem, aki amolyan mindent elintézős típus. De talán éppen ezért a kihívásért folytatom most is, hogy tudjak másmilyen lenni, legyen lehetőségem kipróbálni magamat egy más szerepkörben.

Az ügyelet végeztével, mintegy négy óra után összeszedem a holmimat, és kilépek az ajtón. Négy nem fogadott hívásom volt közben, gyorsan mindenkit visszahívok. A fiam otthon hagyta a kulcsát, megbeszélem vele, hogy milyen kulcstartót vegyünk, amit rá tud tenni a táskájára, anyámhoz be kell ugranom egy doboz gyógyszerrel, a főnököm hív (negyedszer..), mert fel akarják mondani az egyik szerződésünket, én nagy levegőt veszek, aztán mondom - valamilyen ajánlattal csak rá tudnánk venni őket, hogy meggondolják magukat..., szerinted?

Anyuka vagyok, háziasszony, pénzügyi manager egy nagy cégnél, meg telefonos segítő (nem csak) a Kék Vonalnál.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány önkéntesei évente több, min 50.000 telefonhívást fogadnak. Támogasd képzésüket, hogy még több gyerek és fiatal kaphasson segítséget tőlük!

Mégtöbb információ: http://www.kek-vonal.hu/